Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - Haraszti Viktor: A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon a szokásjogtól a szabályrendeletekig
19 2022/3. ▪ 5 – 34. Utóbbit a korszellem megnyilvánulásának tartotta és felhívta a figyelmet arra, hogy a selejtezéseket úgy folytassák, hogy „a hazai historia, a tudomány és közműveltség ügye kárával ne legyen” s a selejtezéseket végrehajtók „ne legyenek csak toll rágó bureaucraták”. Majd írását ekként zárta: „tartóztassuk föl immár valahára a rombolás kezét.” 69 Szavai ekkor még nem találtak célt. Nem véletlen, hogy bár a Századok Tárca rovatában örömmel üdvözlik Cegléd városnak levéltára rendezésére, selejtezésére irányuló tervét, nyomatékosan felhívják a figyelmet, hogy a „nem fontos, de csakis a nem fontos anyag kiküszöbölése”, az iratok rendezése a történeti kutatások részére jelentős előnnyel jár. Ugyanakkor a folyóirat hasábjain felkérik a várost, hogy a hivatalnokokat hozzá értő készítse fel, s mielőtt nekilátnának a munkálatoknak, feltétlen kérjék ki a selejtezéshez értő szakember tanácsát. 70 Fejér vármegyében az 1869. évi irattárrendezés selejtezéssel párosult, amelyet a megye rendelt el és Rosty Zsigmond levéltáros vezetésével hajtottak végre. A vármegye által létrehozott bizottság és a levéltáros megállapodott abban, hogy az 1780-ig keletkezett iratokat nem selejtezik, míg a bizottság az 1780 után keletkezett iratok közül a „múlt tekintetében érdektelenné vált egyes irományokat” selejtezte ki. A selejtezés a korabeli gyakorlatnak megfelelően zajlott, ennek ellenére – utólag nézve – vegyes eredmény nyel zárult, hiszen a 30 mázsa értékesített „papírhulladék” közt jelentős számban voltak büntetőpereres iratok, faluszámadások, törvényszéki iratok is. A rendezetlen iratok közül ugyanakkor előkerültek az 1848. évi bizottmányi jegyzőkönyvek és Székesfehérvár szabad királyi város 1789–1790 között keletkezett német nyelvű tanácsülési jegyzőkönyvei is. 71 A 19. század végén Somogy vármegyében a közgyűlés elrendelése alapján három alkalommal történtek kampányszerű selejtezések. Tekintve a vármegye rendeletalkotási jogát72 és a központi szabályozás teljes hiányát, jogi értelemben véve ezek nem tekinthe tőek jogszerűtlennek. Az 1867-es selejtezés folyamata a megyei közgyűlési jegyzőkönyvekből rekonstruálható. A közgyűlés alapvetően az újonnan levéltárba adandó iratok helyét kívánta biztosítani, radikálisabb megoldást választva a levéltáros által kért új helyiség biztosítása helyett. A selejtezésre kiválasztandó iratok körének megállapítására az alispán héttagú szakbizottságot állított fel, melynek tagja volt a főjegyző, az alügyész és a levéltárnok is. A jegyzék elkészülte után a kiválasztott iratok azonnali kiselejtezését a megyegyűlés rendelte el. A folyamatból egy adat nem maradt fenn: hogy mit selejteztek ki. Szakmai útmutatások és különösen a jogszabályi háttér hiánya, valamint még a jó szándékú, csak szokásjog alapján szabályozott és alapvetően a helyhiány miatt végzett selejtezések is magukkal sodortak mai értékelésünk alapján megtartandó tételeket. 73 69 Jakab, 1871: 5412. 70 Századok – 1889., Tárcza – állandó rovatok – Vegyes közlések 94. 71 Erdős, 1987: 45. 72 Ld. 1870/XLII. 2. §: „Önkormányzati jogánál fogva a törvényhatóság saját belügyeiben önállólag intézkedik, határoz és szabály-rendeleteket (statutumokat) alkot; határozatait és szabályrendeleteit saját közegei által hajtja végre; tisztviselőit választja; az önkormányzat és közigazgatás költségeit megállapítja, s a fedezetről gondoskodik; a kormánnyal közvetlen érintkezik.” 73 Az Országos Levéltár újjászervezése, ahová a későbbiekben szakmai útmutatásért fordulni lehetett, A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon
