Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - Haraszti Viktor: A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon a szokásjogtól a szabályrendeletekig
20 Levéltári Szemle 72. évf . Ezt támasztja alá a megyében végzett következő, 1880-as évekbeli selejtezés, amikor többek között a járásbíróság bűnügyi iratait, a megyefőnökségi iratok egy részét, s az 1857-es népszámlálási iratokat is kiselejtezték. Bár a selejtezési tervet a Belügyminisztériumba kellett felküldeni, ám mire azt az Országos Levéltár felülvizsgálta, a megye már az iratokat megsemmisítette. Ahogy Kanyar József írja: „több esetben olvasható a belügyminisztériumi iratok pro domoján a »tárgytalanná vált« feljegyzés”,74 mivel a kiselejtezett iratokat a megye már elégette, így minden döntés okafogyottá vált. A selejtezés szabályozatlansága miatt jogkövetkezménnyel nem kellett számolni. Így a harmadik nagy selejtezésnél sem, ahol az Országos Levéltár hiába tiltotta meg az 1695–1711 közti büntetőperes iratok megsemmisítését, az elvégzett selejtezés során az iratanyagnak csak kis hányadát tartották meg. Bár az utóbbi két eljárásnál már rendelkezésre állt az Országos Levéltár szakvéleménye is, ám csak kis mértékben vették figyelembe és a Belügyminisztérium sem lépett fel erélyesen. Tolna megyében szintén a törvényhatóság hozta létre a selejtezési bizottságot, de a vármegyei főlevéltárnok a törvényhatósági bizottság tagjaként a községek iratainak selejtezésénél nem kapott szerepet, szemben a szakmailag aligha felkészült más tagokkal, például a bankigazgatókkal. Ennek következtében Szekszárdnak és több másik községnek az 1867 előtti időkben keletkezett iratai szinte teljességgel kiselejteződtek, ami a korabeli eljárásrend szerint jogszerű lehetett, de ezeket a folyamatokat szakmai elv nem vezérelte. 75 A selejtezések szükségességéről, az iratok értékéről sem alakult ki egységes vélemény, így fordulhatott elő, hogy a 1873-ban a Századokban az „államlevéltár ügyállását” taglaló cikk névtelen szerzője a „kilencz-tizedrészben haszontalan lomból álló erdélyi főkormányszéki levéltár” fővárosba történő felszállítására előirányzott 20 000 forintot „sárba dobott pénz”-nek ítélte, mert egy alapos selejtezés a „roppant tömegű lomban” jelentős költségcsökkentést eredményezett volna. 76 Jakab Elek válaszcikkében mélységes felháborodásának adott hangot: „hogy egy 172 éven át többé-kevésbé önálló ország köz- és magánjogi, közkormányzati s törvénykezésügyi levéltárának kilencz-tized része haszontalan lom, s annak a kormány székhelyére szállítására fordított pénz sárba van dobva: meggyőződésem szerint mondani nem lehet a nélkül, hogy az illető országrész fiainak szívében ez fájdalomérzést ne költsön.” 77 A Századokban is előforduló negatív viszonyulás, a joghézagok és a sok esetben túlzó méretű selejtezések komoly károkat okoztak, ami már a korabeli sajtó érdeklődését is felkeltette. A Budapesti Hírlap 1900. július 26-i számában Hogyan lett a levéltárból cipó? 78 címmel jelent meg tudósítás egy olvasói levél kapcsán. Az Esti Újság Székelyudvarhelyről csomagot kapott, amelyben különféle okiratokba csomagolva egy székely kom-1875-ben történt meg. 74 Kanyar, 1962: 124. 75 Hadnagy–Taba, 1960: 66. 76 Századok, 1873: 145. 77 Jakab, 1873: 360. 78 Budapesti Hírlap, 1900: 7. Haraszti Viktor
