Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - Nagy Ágnes: A magánélet dokumentációs univerzuma : elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén. 2.
19 2022/1. ▪ 15 – 26. 19 albumok formáját ölti, akkor narratív keretet kaphat kezdő és záró elemek beiktatásával. 16 Mindennek értelmében az általunk követett rendezési elv alkalmazásától, vagyis a családi ágak és családtagok szerinti csoportosítástól ilyenkor eltekintünk. A család általi és a levéltári rendezés közötti eltérés ugyanakkor a kétféle szemléleti háttér összevetésére is alkalmat ad. A család által létrehozott rendszert – amely esetében a kiindulási pont az, hogy az iratok egymás mellé helyezése belső kapcsolódások lenyomatait hordozza magában,17 így jelentéssel bír – és a levéltárosi-történészi felhasználást meghatározó szemlélet mozgatórugóit egymásra vonatkoztatva kell tisztázni. Erre jó példa az – iratok többféle használatát és jelentéssel való felruházását magába sűrítő – részvétnyilvánító levél. Ezeket a jellegzetesen összegyűjtve, sokszor felcímkézett egységként őrzött leveleket, amelyek keletkezésüket és használatukat tekintve is több társadalmi gyakorlat metszéspontjában állnak, a családi irategyüttesek gyakran tartalmazzák. Létezésük olyan kérdéseket vet fel, mint hogy kihez kapcsolódnak igazán: a halotthoz, vagy pedig a hátramaradó családhoz? S mi a levéltári kezelésüket inkább meghatározó egykori használatuk: a levél funkciójuk, vagy az emlékőrzés? A műfaj eredeti használatának kulcsa levél mivoltában rejlik. A levelezés nyilvánvaló célja a kapcsolat fenntartása, illetve a másik fél biztosítása erről a szándékról. A kondoleáló levelek funkciója ennek megfelelően ugyancsak az, hogy a levélíró kinyilvánítsa a gyászoló családhoz fűződő érzelmi viszonyát a haláleset kapcsán. A részvét kinyilvánítása nemritkán – különösen közelebbi családtagok és barátok részéről – egy hosszabb levélbe ágyazódik bele, így a tágabb levelezés elszakíthatatlanul képezi kontextusukat. Vagyis a leveleknek ez a típusa ugyanúgy a címzettekhez szól, mint bármely más levél, és szerves részét képezi az azok révén kirajzolódó kapcsolatrendszernek, még ha tulajdonképpen egyszerre tartozik az elhunyt kapcsolati rendszeréhez és a hátrahagyott család ismeretségi köréhez is. Az ilyen típusú levelek megőrzési módjának jellegzetességei egy másik szerepre is utalnak. Egységként kezelik és őrzik azokat a haláleset mementójaként egybegyűjtve és feliratozva, amiből az következik, hogy ezek az iratcsomók a családi emlékezetben is alapvető szerepet töltenek be, összegyűjtésük, elcsomagolásuk, felcímkézésük és megőrzésük pedig az átmeneti rítusok részeként az iratőrzési szokásokat meghatározó társadalmi gyakorlatként működik. Ily módon az emlékeztetésben betöltött szerepük miatt elveszítik levél mivoltukban rejlő eredeti funkciójukat, mert az emlékezethez kötődő használatuk felülírja azt. A funkcióváltás felveti a dilemmát, hogy egyrészt vajon a család után fennmaradt levelezéshez sorolhatók-e, másrészt, hogy az elhunyt családtaghoz köthetők-e, vagy inkább a család egészéhez. A részvétnyilvánító levelek kontextualizálását érintő döntés annak a függvénye, hogy melyik funkciójukat helyezzük előtérbe, illetve életciklusuk mely szakaszát tekintjük döntőnek, továbbá, hogy 16 Például a Schneider–Szentfülöpi-Kőnig–Hidy család albumokba rendezett irataiban az édesanya, dr. Hidy Ferencné dr. Kőnig Ágnes 2004-ben bekövetkezett halála jelenti a lezárást az ahhoz kapcsolódó hivatalos iratokkal és magánlevelekkel, lásd: BFL XIII.84 7. album 17 A hazai levéltári irodalomban Bakács István már hangsúlyozta ezt 1960-as évekbeli írásaiban. Bakács, 1960: 160. és 162. A magánélet dokumentációs univerzuma
