Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - Nagy Ágnes: A magánélet dokumentációs univerzuma : elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén. 2.
20 Levéltári Szemle 72. évf . 20 Levéltári Szemle 72. évf . mennyiben részesítjük előnyben a kutatás szempontjait, amit nyilván a levelek egy sorozatként kezelése könnyíthet meg. 18 Egységes fondleírás és a fondszerkezeti feltárás Budapest Főváros Levéltára magánirati referenciáján az immáron másfél évtizede intenzívvé vált magániratgyűjtési tevékenység nyomán eljutottunk arra a szintre, hogy megkezdjük a bent lévő fondok rendezésen túlmenő áttekintő feltárását.19 Célunk a fondok keletkezésének, az irategyütteseket hátrahagyó személyek és családok társadalmi-kulturális jellemzőinek vizsgálata mellett az, hogy a fondok műfaji struktúrájának megállapítása révén egyfajta térképet kapjunk a társadalmi-kulturális jellemzők mentén. A fő kérdésünk az, hogy a személyi és családi iratok intenzív termelése és nemzedékeken keresztül történő megőrzése milyen, az iratokban is nyomot hagyó társadalmi és kulturális sajátossággal, mentalitásbeli jellemzőkkel hozható összefüggésbe. Az átfogó feltérképezés képet adhat az irategyüttesek tipikus vagy éppen atipikus forrásairól és összetételéről, amely kép a továbbiakban magát a gyűjtést is orientálhatja. Rávilágíthat potenciális gyűjtési terepekre, célcsoportokra, illetve segíthet a történeti értékkel nem bíró felajánlások kiszűrésében azáltal, hogy viszonyítási pontokat biztosít a töredékes iratok történeti értékének felismerésében, meghatározásában. A nemzetközi szakirodalomban is megfogalmazott megállapítás, hogy a magániratgyűjtést nem lehet kezdeményező módon és célirányosan végezni, ennek ellenére a potenciális beadók és a gyűjtésben követett elsődleges szempontok meghatározása mégis fontos.20 A látókörünkbe kerülő töredékes, néhány – döntően hivatali – irattípusra korlátozódó, ezért első pillantásra értéktelen irategyüttesek például éppen a családi irathagyományozás többféle gyakorlatának megismerésére irányuló feltáró munka nyomán kaphatnak értéket. A többgenerációs írott hagyatékokkal nem rendelkező társadalmi csoportok esetében a töredékes hagyatékok ritkaságuk, az adott személy vagy család írott múlttal való kapcsolatának hiánya miatt lehet érdemes megőrzésre, reprezentatív típusként. E tulajdonságuk azon-18 A kondoleáló levelek véleményem szerint nem annyira az elhunythoz, mint inkább a családhoz kötődnek, aminek kiváló példája egy gyermek elhunyta alkalmával érkezett részvétnyilvánítások összessége és emlékként való megőrzése (BFL XIII.78 Sattler család iratai. Sattler Hedda halálára érkezett kondoleáló levelek, 1935). Mivel keletkezésük a címzettek kapcsolatrendszerében gyökerezik, s részvétnyilvánító tartalmuk is számos esetben egy tágabb levélbe ékelődik be, érdemes a levelezés részeként kezelni őket. Tanulságos erre vonatkozóan Benda Kálmán és Németh Balázs értelmiségi családi levéltárak rendezését érintő javaslata, amely szerint külön csoportot érdemes kialakítani az egyes családtagokhoz köthető iratokon belül az illető „halálával és temetésével kapcsolatos iratokból”. Ennek megfelelően az Imre család levéltárának rendezését bemutatva a családhoz írt részvétleveleket ahhoz a családtaghoz rendelték, akinek a halála alkalmával születtek. (Benda–Németh, 1956: 55. és 62.) A jelek szerint nem merült fel bennük a gondolat, hogy a kondoleáló levelek a levelezés részeként is kezelhetők lennének. 19 A BFL-ben 2006-ban indult el a rendszeres és azóta is folyamatos gyűjtőtevékenység. Ezt megelőzően is folyt magániratgyűjtés, azonban szórványos jelleggel. 20 „Identifying potential donors and evaluating priorities for acquisition are essential activities in private archives.” (Fisher, 2015: 109.) Rob Fisher több gyűjtési kísérletre hivatkozva vonja le a következtetést, miszerint a magániratokra irányuló célzott gyűjtés meglehetősen kis hatásfokkal működik. Nagy Ágnes
