Levéltári Szemle, 72. (2022)

Levéltári Szemle, 72. (2022) 2. szám - MÉRLEG - Szerényi Ildikó: Az 1828. évi országos összeírás feldolgozása mesterséges intelligencia támogatásával és önkéntesek segítségével

76 Levéltári Szemle 72. évf . alkalmazására Európában mind üzleti jellegű, mind közhasznú, nonprofit felhasználás területén vannak pozitív példák és a felhőalapú online szolgáltatások előretörése mellett az internet egyik legerősebb trendjévé vált az elmúlt években. A száz százalékig online és otthonról végezhető önkéntes feladat teljes mértékben illeszkedett a crowdsourcing koncepcióhoz, amely közgyűjteményi-kulturális területen Magyarországon újdonság­nak számított. Emellett a projektet útjára indító intézmény maga sem tudhatta előre, hogy az általa megszervezett feladatra szám szerint hány, illetve milyen kompetenciával rendelkező személy fog jelentkezni. Az önkéntesek 2021 szeptemberében indított toborzása minden várakozást felül­múlóan sikeresnek bizonyult: az első két nap alatt százan jelentkeztek, s ezzel be is telt a létszám.5 A feladatra az ország minden tájáról, sőt a határon túlról, Svédországból, az Egyesült Királyságból és a határon túli magyar területekről is jelentkeztek. A program­ban végül közel hetvenen vettek aktívan részt, jelentős részük az idősebb korosztályhoz tartozott. A levéltár ezzel tudatosan kiemelt társadalmi célt is támogatott: a nyugdíjas korú generáció nagyobb társadalmi szerepvállalását, aktivitását ösztönözte, ami nem csupán elvégzendő feladatot, de valóban izgalmas programot is kínált a történelem iránt érdeklődő önkéntesek számára. A koronavírus világjárvány miatti korlátozó intézkedések, az alacsonyabb létszám­mal megtartott, vagy elmaradó kulturális rendezvények, illetve a közintézmények hosz ­szú zárva tartása idején amúgy is különösen fontos szempont volt akár a fiatalabb, de még inkább az idősebb korosztály elszigeteltség-érzésének csökkentése. A teljes egé­szében számítógépről, otthonról végezhető, ám mégis folyamatos online kommunikáci­ót igénylő, erős közösségépítő jelleggel bíró önkéntes feladat egyúttal azt is megmutatta, mennyire sikeres lehet egy olyan, gyakran a személyes találkozáson, jelenléten nyugvó szolgáltatásokat nyújtó kulturális intézmény, mint a levéltár, a virtuális térben, mennyi­re erős közösségi jelenlétet képes produkálni, és mennyire képes innovatív módon al­kalmazkodni a világjárvány okozta váratlan kihíváshoz. Az elvégzendő munka ugyanis nem csupán az önkénteseket toborzó és munkájuk eredményét felhasználó közgyűjte­mény számára járt haszonnal, de maguk az önkéntesek számára is kétségtelenül élveze­tes, szellemi kihívást jelentő feladatnak bizonyult, amelyet leginkább a rejtvényfejtéshez lehet hasonlítani. A projekt lebonyolítása Toborzás Az önkéntesek toborzása elsődlegesen a közösségi médiában, a Magyar Nemzeti Levéltár Facebook-oldalán kezdődött, onnan pedig megosztásokkal gyorsan elterjedt az inter­neten. Mire az intézmény a saját honlapján és a sajtóban is közzétette volna a felhívást, addigra már körülbelül száz érdeklődő jelentkezett a feladatra. Emiatt az intézmény 5 A résztvevő országok közül Magyarország koordinálta a legtöbb közreműködőt. Szerényi Ildikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom