Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 2. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Pálfi Ádám: Egy viharos évtized : a nagykőrösi levéltári iratanyag sorsa a II. világháborúban és azt követően, 1940-1951
46 Levéltári Szemle 72. évf . a polgármester őrizte. Az újabb kori bizalmas iratokat, amelyeket a polgármesteri iroda kezelt, további három páncélszekrényben ugyancsak a levéltárban tárolták.6 Emiatt, illetve a közelgő háborús helyzetre való tekintettel egy levéltárnoki állás megszervezését határozták el, amit a belügyminiszter az Országos Levéltár és a megye többszöri tárgyalása után végül jóváhagyott.7 A levéltári anyag őrzése így rövidesen Balanyi Béla közigazga tási gyakornok felügyelete alá került, akinek levéltárosi pályája nem a legszokványosabb módon kezdődött el. Erre vonatkozóan így ír naplójában: „Az 1944. év már tisztán mutatta a bomlás jeleit. 1944. április 3-án megláttuk városunk felett is az amerikai légierőt. 1944. szeptember végén a nagykőrösi ember is meghallotta a harctér ágyúinak dübörgését. Megkezdődött az éjjel nappali légitámadások sora. A légiriadók gyakran órákra megakasztották a munkát. Német autók százai vonultak az országutakon. A város utcáin német katonanóta hangzott, mindenütt csak katonákat lehetett látni. A front egyre közeledett. A Tiszántúlról is mindig közelebb hallatszott. A Sztálin orgona félelmetes dübörgését meg lehetett hallani. Menekültek ezrei jöttek kelet felől és mentek Nyugatra.” 8 Az 1944. április 3-án megindult, nagyszámú amerikai bombázó repülőgép átvonulás miatt egy esetleges bombázástól tartva április 8-án a városi levéltári anyagot, annak pótolhatatlan történelmi iratait a fiatal hivatalnok lezárható ládákba pakolta és elrejtette a település határában lévő Kalocsa Balázs-féle alapítványi szőlő présházaiba és pincéibe. Azon iratok sorsáról, amelyeknek már nem jutott hely a ládákban, úgy határoztak, hogy e dokumentumok Horvát Zoltán gimnáziumi tanárhoz, valamint dr. Majláth Jolán egyetemi gyakornokhoz kerüljenek megőrzésre.9 A várost végül 1944. november 2-án foglalták el a szovjet csapatok. A hadsereg nem ütközött jelentős ellenállásba, harcok emiatt nem is alakultak ki igazán, azonban a szovjet katonák végigrabolták, fosztogatták a várost és környékét, rengeteg ingóságot tulajdonítva el az ott élő lakosoktól. Azok a városlakók, akik nem akarták elveszíteni vagyonukat, megpakolt kocsikkal a Nagyerdőbe vonultak ki és egészen addig ott tartózkodtak, amíg a szovjet csapatok el nem vonultak. 10 A megszálló katonákat a város szélén lévő laktanyákban szállásolták el, akik egyegy kimenő alkalmával megrohamozták a környékbeli „szőlőket” főként étel és ital után kutatva. A ládákba rejtett iratok egészen 1944. november 3-ig sértetlen állapotban hevertek, amikor is a katonák egy borkeresés alkalmával feltörték a pincéket, s a megtalált ládákat felfeszítették, ám a benne lévő iratanyag ekkor még szerencsés módon megmenekült. Rövidesen azonban, 1945. február 20-án az iratokat tartalmazó 36 ládát a városba érkező újabb nagyszámú szovjet katonai alakulat tagjai felforgatták, a benne lévő értékes levéltári iratokat – köztük számos törökkori oklevelet, kiváltságlevelet, 17. szá-6 Balázs, 1988: 50. 7 MNL PML V. 276. c. 39/1943. 8 MNL PML XV. 47. Részlet dr. Balanyi Béla naplójábó l. 2–4. 9 MNL PML V. 276. c. 420/1944. 10 MNL PML XV. 47. Részlet dr. Balanyi Béla naplójából: „Október 31-én már három oldalról közelí tette meg a szovjet és a román sereg a várost annyira, hogy a kézifegyverek ropogása is jól hallatszott. November 2-án vonult be a szovjet hadsereg Pálma elnevezésű hadteste. A város alsóvárosi részét román csapatok foglalták el.” 8–9. Pálfi Ádám
