Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 2. szám - MŰHELYMUNKÁK. LEVÉLTÁRI (KÉNYSZER)MEGOLDÁSOK A PANDÉMIA IDEJÉN - Cseh Gergő Bendegúz: Levéltár Covid idején : járványkezelés, szolgáltatások, ÁBTL
21 2022/2. ▪ 20 – 25. 21 nálat is pontosan jelzi, hogy mind az iratok jellege, mind azok megismerhetősége,1 mind pedig a levéltár alapvető feladatai és az érintettek jogai tekintetében komoly felvilágosító munka vár még az ÁBTL munkatársaira. Részben ennek a komplex célnak a megvalósítása, részben pedig az intézmény szolgáltatásainak időszerű és radikális korszerűsítése érdekében dolgozta ki és fogadtatta el a fenntartóval a levéltár vezetése azt a hétéves intézményfejlesztési stratégiát, amelynek kezdete lényegében egybeesett a Covid-járvány berobbanásával, és attól alapvetően nem is választható el. A Titkosszolgálati Levéltár a 21. században címet viselő dokumentum azokat a prioritásokat határozza meg és ütemezi, amelyek révén az intézmény a szakmai tartalmat a legkorszerűbb eszközökkel közvetítő, nyitott állambiztonsági archívummá, a korszak megismertetésének kulturális-tudományos központjává, valamint a legszigorúbb titokvédelmi követelményeknek is megfelelő, hiteles nemzetbiztonsági levéltárrá válhat. A fenti stratégia azon célkitűzése szerint, hogy mind a kutatói, mind pedig az állampolgári kutatás igénybe vehető legyen az interneten keresztül is, a regisztrációtól az adatszolgáltatásig, azaz teljes körűvé váljon mind az e-kutatás, mind pedig az e-ügyfélszolgálat, az intézmény igyekszik lebontani a levéltári szolgáltatások igénybevételének földrajzi és időbeli korlátait, már a ciklus első felében. Ugyancsak a levéltári tudás „társadalmasítását” szolgálja az ÁBTL által indított kutatási, közművelődési és oktatási programok összessége – kiemelten az ún. Topotéma Projekt –, amely a kor információtechnológiai színvonalán, de szigorú szakmai követelményeknek is megfelelő módon láttatja az 1990 előtti államvédelem/állambiztonság saját világát és az általa dokumentált Magyarországot. Nem kevésbé fontos eleme ennek a megújulásnak a sok okból hiányos állambiztonsági iratanyag pótlása és gyarapítása külföldi archívumok, hazai levéltárak, valamint magánirat-hagyatékok feltárása és forrásaik hasznosítása révén. A hétéves fejlesztési programnak a fentiekhez képest – egyelőre – talán kevésbé látványos oldala az infrastrukturális és informatikai felkészülés az 1990 utáni nemzetbiztonsági szolgálatok elektronikus iratainak archiválására, illetve hosszú távú, hiteles megőrzésére. 2020 első hónapjaiban, pár hónappal a stratégiai fejlesztés elindítása után a koronavírus-járvány első hulláma elérte a Történeti Levéltárat is. Márciusban a fenntartó jóváhagyásával és más közlevéltárakkal összehangoltan az intézmény kénytelen volt nyilvános szolgáltatásait (ügyfél- és kutatószolgálat, rendezvények, intézménylátogatások, előadások, könyvbemutatók) azonnali hatállyal felfüggeszteni és munkatársai többségét átirányítani otthoni munkavégzésre. Az átállás alapjaiban érintette a levéltár feladatellátását és a munkavégzés jellegét. Az eredeti levéltári iratok használata az otthoni munkavégzés során természetszerűleg nem lehetséges, ezért márciustól az állampolgári és kutatói iratelőkészítés és az egyéb célú adatszolgáltatás csak a már korábban elkészült elektronikus vagy papíralapú másolatok révén, illetve – nagyon korlátozott mértékben – a levéltár falai között folytatódhatott. Mivel ebben az időszakban a levéltár informatikai rendszere és információbiztonsági megoldásai az online munkavégzés során még nem garantálták a személyes adatok szükséges védelmét, a munkatársak többsége olyan adat-1 Lásd még: „ügynökakták nyilvánossága” Levéltár Covid idején
