Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. szám - Műhelymunkák - Köcze László: Vállalati iratok gyűjtése II. Szabályozások és intézményi keretek a gépipar példáján
61 2021/1. ▪ 52 – 65. a vállalat más funkciói kapcsán keletkező iratokkal való kapcsolatot – elsődlegesen a műszaki produktumokhoz, a vállalatok által gyártott és használt termékekhez kapcsolódnának, illetve maguk a mindenkori vállalati gyártmányok önmagukban és kizárólag a műszaki-technikai lehetőségek függvényében fejlődnének és – maradva a cégek intézményi dimenziójánál – nem egy összetett üzletpolitikai, műszaki-fejlesztési, gyártási, kereskedelmi és munkaerő-politikai stb. folyamat eredményeként alakulnának. Az iratok gyűjtésével vagy nyilvántartásával kapcsolatos problémák azonban a múzeumok számára láthatatlanok maradtak, mivel a múzeumi működés középpontjában elsődlegesen a kiállítások szervezése és nem az őrizetükben lévő (irat)gyűjtemények szisztematikus elemzése és építése állt. Ezt a gyakorlatot gyakran a vállalatok – előremutató, holisztikus szemléletet nélkülöző iratőrzési kultúra hiányában – maguk is nem egyszer megerősítették az általuk „érdekesnek” vagy „fontosnak” vélt iratok beadásával. A rendszerváltás nyomán meginduló privatizációs események, illetve tömeges felszámolások – a műszaki múzeumokat fenntartó vagy azok működésében részt vevő iparvállalatok átalakulásával vagy megszűnésével – a műszaki múzeumok intézményrendszerét radikálisan átalakították, így a gyakran gazdátlanná váló múzeumokat-gyűjteményeket vagy azok egy részét összevonták, másik részét – fenntartó hiányában – betagolták a helyi múzeumok rendszerébe, azonban az iratgyűjteményeket érintő koncepcionális és módszertani megújulás nélkül. Ugyanakkor a (műszaki) múzeumok és levéltárak gyűjtéseit illetően a levéltárak merev, igazgatási és „ügyvitelinek” vélt szempontokat hangsúlyozó felfogása és a múzeumok szisztémát nélkülöző „iratválogatásai” nagyon is illeszkedtek egymáshoz abban az értelemben, hogy a párhuzamosan futó és egymást figyelmen kívül hagyó, a vállalati működésnek csak egy-egy részelemét megragadó közgyűjteményi gyakorlatok okán láthatatlan maradt az (ipar)vállalatok összetett belső világa és azok teljes írott kultúrája, mintegy akarva-akaratlanul is igazolva a korabeli politikai rendszer vállalatokról, vállalati működésről alkotott felfogását. 17 Visszatérve a rendszerváltás előtti időszak jellemzőire, elmondható, hogy a levéltári értelmezés és gyakorlat nem tudott kiszabadulni a vállalatok és az irányítószervek közötti kapcsolatrendszerből, miután a levéltári szabályozások mindvégig a vállalatok feletti adminisztratív „felügyelet” eszközei maradtak, ahol a történeti iratok levéltári gyűjtése egyidejűleg a vállalati múlt (és forrásainak) kisajátítását is jelentette. Mindemellett – a „szocialista” gazdaságirányítási rendszer működésének egészéhez hasonlóan – a vállalati iratok kezelését érintő előírások maguk is fenntartották az iratkezelés, iratőrzés terén meglévő ellentmondásokat és feszültségeket, sőt kontraproduktív hatást váltottak ki, mivel azok mindvégig a vállalati működés-17 Ebbe a rendszerbe illeszkedett szorosan a két terület közös metszéspontját jelentő üzemtörténet-írás irányzata is, amelynek elemzése azonban terjedelmi okokból kívül reked jelen írás keretein. Vállalati iratok gyűjtése II.
