Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. szám - Műhelymunkák - Köcze László: Vállalati iratok gyűjtése II. Szabályozások és intézményi keretek a gépipar példáján
62 Levéltári Szemle 71. évf . től idegen, merev keretrendszert képeztek, megerősítve azt a vélekedést, miszerint az iratok őrzése a vállalatok számára csak egy kötelező feladat, érdemi hasznosulás nélkül. Ennek okán hosszú távú, de egyidejűleg különböző szempontokat is figyelembe vevő, a vállalati iratok őrzéséhez alkalmas szervezeti-intézményi formák – megfelelő iratőrzési kultúra hiányában – legtöbbször nem is alakultak-alakulhattak ki az idők során. Míg az államosítás előtti cégek esetében mire létrejöttek volna – a cégek korára való tekintettel – az iratok hosszú távú őrzésének rendszere, az államosítás nyomán bekövetkező tulajdonosváltások és radikális politikai átalakítások lenullázták az ilyen irányú törekvéseket, ha egyáltalán voltak. Mindebből következően a levéltárak számára rövid távon elsődlegesen az „iratmentés” gyakorlata vált meghatározóvá, de ezzel egyszersmind el is idegenítve a vállalatokat saját iratanyaguktól, s a következő évtizedekben, mire kialakulhatott volna a vállalatok részéről az érdemi iratőrzés – kötelező levéltári átadáson túlmutató – feltételrendszere, a kilencvenes évek tömeges vállalati megszűnései vagy új tulajdonosi csoportok megjelenésével a kérdés az adott formában nagyobbrészt irrelevánssá vált, ismételten az iratmentés „alternatíváját” helyezve ily módon is előtérbe. Összegzés Az intézményi keretekkel szoros összefüggésben, az állam tulajdonosi szerepének radikális átalakulásával, illetve a korabeli (nagy)vállalatok jelentős részének felszámolásával a gazdasági szerveket, benne a gépipar szereplőit18 (is) érintő koráb bi iratértékelési és gyűjtési gyakorlat is sajátságos vákuumhelyzetbe került, ahol is a cégek gyors megszűnése okán inkább a szerencsének, a „nagy számok törvényének”, ill. a feladattal megbízott levéltáros felkészültségének és érdeklődésének függvényében alakult az iratok gyűjtése. Paradox módon ugyan több esetben is láthatóvá váltak a gazdátlanná váló vállalati levéltárakban – mintegy megszűnéskori pillanatfelvételként – olyan iratsorozatok, amelyeket számos vállalat korábban nem levéltári „illetékességi körbe” tartozónak tekintett, ennek ellenére a korábbi feltevések koncepcionális újragondolása elmaradt. Elmaradt a kritikai számvetés a gyűjtés és őrzés korábbi feltételrendszerein túl, a kezelési módok és az „irattári tételek” szintjén is. Ez utóbbinál a klasszifikáció kialakult formája ugyanis nem egy közel fél évszázad alatt kidolgozott, finomított és differenciált, a vállalatok által is akceptált eljárás eredményeként, az iratőrzés vállalati gyakorlata, illetve az empirikusan vizsgált iratfajták és irattípusok vállalat-, tevékenység-, és ágazatspecifikus feltárása révén formálódott, hanem kizárólag a korábbiakban ismertetett, levéltári felfogást is magába 18 A megszűnések, átalakulások nyomán a korábbi KGM alá tartozó körből mára egyetlen működő vállalat tartozik – a tartós állami tulajdonból/nemzeti vagyonról szóló tv. felsorolásából következően – levéltári illetékességbe: a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár utódja a Rába Járműipari Nyrt. A cég napjainkban is külön cégtörténeti gyűjteményt tart fenn, amely a Technológiai Centrum része. Köcze László
