Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 4. szám - Levéltár│Történet - Szálkai Tamás: „Ezek a németek mindent gombóccal csinálnak!” Herpay Gábor hajdúsági levéltáros tanulmányútja (1915)
50 Levéltári Szemle 71. évf . Útinaplójában kiemelt hely jut például a napi menü ismertetésének, sőt, már az első bejegyzése is azzal kezdődik, hogy „rossz ómen gyanánt tűnt fel az elemózsiás táska elhagyása.” Budapesten többször járt Tagányi Károly otthonában, akitől egyik este vacsorameghívást kapott. A forrást olvasva nagyszerű, ugyanakkor megmosolyogtató is, hogy segítségével megtudhatjuk, hogy az országos levéltárnok családjának asztalánál ez alkalommal paprikás csirke volt a vacsora galuskával és káposztás sütemény. Többször is feljegyezte, milyen sokba került az élelem. A bécsi hajóútján stílszerűen bécsi szeletet vacsorázott burgonyával, amiért 2 Korona 56 fillért fizetett, pedig „csak vizet” ivott. A költségek figyelemmel kísérése végig jellemző rá, ebben nyilván anyagi helyzete és az árkülönbségek is közrejátszottak. Az említett szituációban is megjegyezte: „Hjah. Ez I. osztály”. „Babukám jól készítsd!” A jól elkészített étel fontos volt Herpayék háztartásában. A felesége is jeleskedett a konyhában, fennmaradt szakácskönyvecskéje hátsó lapjaira a levéltáros is írt recepteket. Az egyik végére oda is írta: „Babukám jól készítsd!” A Párisi Divat című országos lap 1932-ben receptpályázatot hirdetett a „legjobb és legolcsóbb, valamint a mai nehéz viszonyok közt legmegfelelőbb” ételek elkészítésére,21 amit a levéltá ros neje nyert meg, nyereménye „5 kg finom Boon csokoládé” volt.22 A beküldött leírások között főleg gyümölcsök téli tartósítására vonatkozó receptek szerepeltek, de barack- és almahéjból készült lekvárok is voltak. A felhívás emlékeztet arra, hogy ez a trianoni békediktátum következményeivel is küzdő Magyarország, amelyet a gazdasági világválság hatásai sem kerültek el. Bár nyitott volt a helyi jellegzetességek kipróbálására, a szokásos, hazai konyha, az ismerős ízek soha nem voltak ellenére. Például igen megörült, amikor Bécsben egyik nap hazafelé menet talált egy magyar ételeket is kínáló vendéglőt, amely választéka miatt csalódást okozott ugyan, ám mégis itt költötte el vacsoráját: „tüstént be is száguldoztam, s bizony borjúpörköltnél egyebet nem találtam az étlapon. Az se volt jó, s ráadásul egy tésztával együtt 3 Koronába került egy vacsora. Az igaz, jóllaktam.” Megfigyeléseit is összegezte néha a tapasztalt étkezési szokásokra vonatkozóan. „Ezek a németek mindent gombóccal csinálnak!” – írja egy helyütt. 21 Debreczeni Ujság, 1932. október 16. 14. 22 A Boon holland prémium csokoládé az 1920-as években jelent meg a magyar piacon. Ára a Stollwerck termékeivel vetekedett. Dr. Petheő Judit szíves közlése. Szálkai Tamás
