Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 4. szám - Levéltár│Történet - Szálkai Tamás: „Ezek a németek mindent gombóccal csinálnak!” Herpay Gábor hajdúsági levéltáros tanulmányútja (1915)
49 2021/4. ▪ 45 – 55. Összességében elmondhatjuk, hogy Herpay Gábor hivatalos kiküldetésének minden pillanatát kihasználta, érzékelte és írásba foglalta lakhelye és a meglátogatott nagyvárosok közti különbségeket; jellegzetességeket és néha apróságokat is megfigyelve, de az egyes helyszínek megismeréséhez fontos adalékokat rögzített. Családi feljegyzések Herpayt – érthető módon – napi szinten foglalkoztatta mi történik a családjával. 16 A kapcsolattartás egyetlen eszköze a postai levélváltás volt. Képeslapok, levelek révén tartotta a kapcsolatot családtagjain kívül munkahelyi vezetőjével, Koncz Ákossal, Tagányi Károllyal, egyéb ismerőseivel is. Többször írja is, ma nem érkezett levél, „vajon mi van a kis Titivel?”17 Gyermekeire többször utal a naplóban, ajándékokat is vásárolt különböző bazárokban számukra. A világháborúba egyre jobban belemerülő Bécsből haza küldött levelező lapon meg is jegyzi, „hallatlan drága itt minden... a privát kosztolás is drága. Húsnemű alig van, itt a szalonnát nem is ismerik, a szalámi etc. méregdrága”. Olyan sokba kerültek a gyümölcsök, hogy „ki sem merik írni, hogy 1 kiló ennyi s annyi”, nehogy elriasszák a vevőket, ezért csak negyed kg árát írják ki. A Szabadszálláson felnövő és a vásárváros Debrecenben élő Herpay, akinek – a városi tisztviselők többségéhez hasonlóan – saját kertje is volt Debrecenben, azt írta, hogy a „legrongyabb szilva, alma” kapható, „még ránézni sem jó”. 18 Budapesti tartózkodását egy szabadszállási látogatással törte meg. Július 23-án pénteken hazautazott hétvégére, ahol megérintette az otthon emléke: „Anyámék vártak. Ettem szőlőt. Tudom Titi is szeretné. [Másnap] ...a szó szoros értelmében naplopással töltöttem az időt.” 19 Az ínyenc, avagy a levéltáros étrendje Herpay Gáborról köztudott volt, hogy szerette az asztaltársaságot, ő maga is zenélt: nemcsak zongorázott, hanem hegedűn is játszott. A társasélethez természetesen hozzátartozott a vendéglátás, egy-egy társasvacsora vagy ebéd, vagyis a gasztronómiai élmények, amelyeket Herpay kellően tudott értékelni. Érdemes megjegyezni, hogy a levéltárosról a korabeli Debrecenben mindenki tudta, hogy gyermekeinek olyan neveket adott, amelyekben szerepel a bor szó: Zsombor, Gábor, Tibor, Borbála, és kis kivételként Ibolya. Ám egyesek szerint Ibolya lányát is gyakran „Iborkának” hívta. 20 16 Zsombor nevű kisfia 1913-ban, Tibor pedig 1914-ben született. 17 Második gyermeke, Tibor. 18 A levelezőlapot dr. Petheő Judit bocsájtotta rendelkezésemre. 19 Egy hátrébb lévő beírás szerint Szekfű Gyula Rákócziját is jegyzetelte aznap. 20 Szabadi, 2015: 40. Herpay Gábor hajdúsági levéltáros tanulmányútja
