Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 4. szám - Műhelymunkák - Köcze László: Közgyűjtemények, iratgyűjtés és a vállalati iratok: a Láng Gépgyár iratainak története
26 Levéltári Szemle 71. évf . és személyzeti iratokat ettől teljesen elkülönítve kezelték, hasonlóan az egyes üzemi részlegekhez, amelyek saját irattárakat tartottak fenn. A nem selejtezhető iratok nagyságrendjét a LOK munkatársa 200-300 iratfolyóméterre8 becsülte, azonban a vállalat jelezte, hogy azok egy részére továbbra is igényt tart. Az év végére befejeződő selejtezés és válogatás eredményeként a következőket adták át a LOK részére, alapvetően az államosítás időpontjáig bezárólag: külföldi levelezés, belföldi levelezés, felvételi ajánlások és kérelmek, üzleti jelentések, mérlegek, zárszámadások, a Röck gyár és a Radiátorgyár mérlegei, üzleti jelentései, illetve a Lángra és a két gyárra vonatkozó feljegyzések, cégjegyzési iratok, nyugdíjpénztári iratok, jóvátételi levelezés, NIK levelezés, beruházási tervek, „Botond-megállapodás”, gyári ingatlanok iratai, gyári élelemtár ügyei, sportköri ügyek, óvóhely iratai, folyószámlakönyvek, beérkezett számlák könyve, társulati adó iratai, anyagleltár, valamint illeték- és adóügyi iratok.9 Ugyanakkor a selejtezés és iratgyűjtés ügye nem maradt a két fél kizárólagos kapcsolatrendszerén belül, mivel a selejtezés előkészítését követően a Munkásmozgalmi Intézet képviselője is bejelentkezett – a módosított 2360/1952.sz. KGM rendelet alapján – a „munkásmozgalommal” kapcsolatos iratok átvételéért. Nem ismert, hogy pontosan mi került a Munkásmozgalmi Intézethez, hiszen csak a vállalat bejelentése alapján tudható, hogy két alkalommal több mint 1100 iratot (sic!) emeltek ki és szállítottak el a vállalat iratanyagából.10 Az iratőrzéssel és -se lejtezéssel kapcsolatos vállalati gyakorlat mindazonáltal kezdettől fogva ellentmondásban állt a rendeletekben rögzítettekkel. A selejtezési előírások – amelyek szerint az öt évnél régebbi iratok évenként, kötelezően selejtezendők az irányító szerv által kiadott selejtezési ügykörjegyzékek alapján – a korszak általános rendelkezéseivel szinkronban nem vették figyelembe a vállalati működés jellemzőit. Erre a Láng Gépgyár képviselője is felhívta a figyelmet az ekkor már önállóan működő Központi Gazdasági Levéltárnak (KGL) írott levelében: „miután a gyár egyedi gyártmányainak előállítása többéves átfutással történik [...], a rendelések teljesítése még nem jelenti a vonatkozó iratok selejtezhetőségét [...]. Az ilyen nagy terjedelmű ügyekkel kapcsolatos műszaki és kereskedelmi természetű levelezések, egyéb iratok idő előtti lehetett továbbítani, tehát minden levelet a levelezési osztálynak kellett átadni. Az egyes leveleket szigorúan tilos volt kivenni a dossziéból, s dossziét gyári alkalmazott csak a vezetője írásbeli engedélye alapján kaphatott meg az irattárból. A szabályzat szerint az irattárnok a gyári könyvtár kezeléséért is felelt. Láng L. Gépgyár Rt. Szolgálati szabályzat, 1912:6–8. (saját gyűjtés) 8 A korabeli forrásokban, köztük LOK-dokumentumokban a folyóméter kifejezés szerepel, s a szerző szövegében mindenütt utalt is erre, de a tanulmányba egységesen a jelenlegi iratfolyóméter kifejezés került. (a szerk.) 9 MNL OL Y13 1581/1953, 223/1954. Az 1953. évben még két kisebb, szabatos meghatározás nélküli („10 kg. dokumentációs anyag”, „hét dosszié”) átadásra is sor került a több „tonnát” meghaladó selejtezések kapcsán. 10 MNL OL Y13 1591/1953 Az iratokat a Munkásmozgalmi Intézet 1954-ben adta át a Központi Gazdasági Levéltárnak. Ez az anyag a Láng Gépgyár iratairól készült első jegyzéken még külön tételként, de részletezés nélkül szerepelt. Ld. BFL XI.126 fonddosszié, „Leíró jegyzék”, 1955. Köcze László
