Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 4. szám - Műhelymunkák - Köcze László: Közgyűjtemények, iratgyűjtés és a vállalati iratok: a Láng Gépgyár iratainak története
25 2021/4. ▪ 23 – 44. Ezt már az alapító Láng László is pontosan érzékelte, aki tudatosan törekedett a mérnökök, műszaki szakemberek, szakalkalmazottak és a szakmunkások megtartására és támogatására. A cég politikájának olyan elemei, mint az anyagi és szociális juttatások, a szakmai fejlődés biztosítása, a munkavállalókkal való szoros kooperációra épülő rendszer fenntartása, illetve szakmunkások esetében a családi kapcsolatok és a szakszervezet támogatása egyaránt ezt a célt szolgálták.5 A cég működésének e jellemzői azonban a tervgazdasági rendszer fokozatos kiépülésével előtérbe kerülő, egyre radikálisabb gazdaságpolitikai elképzelések felől nézve azonban olyan tényezőkké váltak, amelyeket az ötvenes évek elejének felső szintű párt és állami vezetése erőteljesen át akart alakítani. Ennek a politikának volt része egyidejűleg a vállalat gyártási profiljának szűkítése, a vállalaton belüli hatalmi viszonyok átrendezésének szándéka, az üzemszervezet és a gyártási folyamatok átalakítása stb., létrehozva látszólag egy olyan, múltjától és sajátosságaitól megfosztott termelőszervezetet, amely kizárólag a felső szinten meghatározott gazdasági terveket volt hivatva végrehajtani. 6 A Láng Gépgyár és a levéltárak kapcsolata Ebben a vállalati autonómiát (és ennek részeként a vállalati múltat) tagadó, felszámolni akaró helyzetben került először kapcsolatba a Láng Gépgyár és a Levéltárak Országos Központja (LOK) 1952 májusában, mikor a cég a 2185/1952. sz. KGM rendelet alapján bejelentette, hogy megkezdte az őrizetében lévő iratok selejtezését. A LOK munkatársának felmérése szerint a Láng Gépgyár (központi) irattárában tíz évre visszamenően a levelezési anyagot őrizték7 , a volt igazgatósági, titkársági 5 A cégalapító, majd a fia által is folytatott gyakorlat volt például a gyári szakmunkások gyermekeinek (fiainak) gyárba való felvétele, ily módon is erősítve a család és a „modern” üzemszervezet összefonódását, amelyet a szakszervezetek vállalatvezető általi hallgatólagos támogatása csak tovább erő sített. A család és a műhely összefonódása olyan patriarchális légkört eredményezett, amely az apa-fiú kapcsolatok mellett a tulajdonos(ok) és a szakmunkások viszonyában is megmutatkozott ld. Tirser, 1967:266., 281–282., valamint a Turbina c. vállalati lap 1980. és 1981. évfolyamait. A fennmaradt vissza emlékezések mindegyike kortól és pártállástól függetlenül kiemelte ezen jellemzőket, nem véletlen, hogy az alapítás kilencvenedik évfordulójára készült kiadvány a gyárban kialakult viszonyokat a „munkásmozgalomra nézve károsnak” ítélte. Lásd: Régi gyár, 1960:21. 6 A voluntarista politikának a pártszervezet kiépítésén, a darabbér bevezetésén, a szenioritás elvére épülő szakmunkáskultúra szabályainak lebontásán át, a vállalat által nem kontrollált létszámnövekedésig bezárólag (az 1948-ban kb. 1500-1700 főt foglalkoztató Láng Gépgyár létszáma 1953-ra meghaladta a 4300 főt) számtalan aspektusa volt. Ezeket gyakran kísértek atrocitások mind a műhelyek, mind az adminisztráció szintjén (fegyelmi eljárások, elbocsátások, 19 vezető üzemi munkatárs Recskre való internálása, stb.), melyek bemutatásától terjedelmi okokból el kell tekintenem. 7 A cég iratkezeléséről az 1912-ben kiadott szolgálati szabályzatban lelhető fel néhány instrukció, amely meghatározta a „levelezés rendjét”: a beérkező leveleket lehetőség szerint aznap kellett elintézni, majd az elintézett leveleket be kellett szolgáltatni az irattárba. Hosszabb ügyintézés esetén, a levelezési osztály vezetője másolatot készített, majd az eredeti levelet határidővel látta és őrizte. Ha egy adott levél több osztályra is ki lett szignálva, a leveleket csak a levelezési osztályon keresztül Közgyűjtemények, iratgyűjtés és a vállalati iratok
