Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 3. szám - Levéltár│Történet - Szálkai Tamás: A bihari „élő archívum” – Jakab Mihály pályája
62 Levéltári Szemle 71. évf . lamot, mely benne mint a természet ölén élő mezei emberben sem aludt ki soha”. 3 Két fiát a nagyváradi királyi jogakadémián taníttatta, éppen az 1811-et követő nagy pénzromlás időszakában. A megyei iratokban Jakab Mihály neve 1823-ban tűnik fel, amikor a közgyűlés előtt bemutatták a Királyi Táblától nyert ügyvédi oklevelét.4 A következő évben tisz teletbeli nótáriussá választották, 1825-ben pedig második és harmadik aljegyzőnek jelölték, egyúttal az esküdtek közé is bekerült.5 Ebben a minőségében küldte ki a megyei törvényszék, hogy néhány rabot a törvényhatóság hajdúival Temes megyébe kísérjen. A „közbátorságot tárgyazó” feladatot „dicséretes szorgalmatossággal és nagy foganattal teljesítette”, olyannyira, hogy „különös jutalomra is méltó volna”, ezért a szóbeli dicséret mellett a pluszban felmerülő költségeit is megtérítették. 6 A Helytartótanács azonban nehezményezte, hogy Jakabnak a megye elengedte a rendes napidíján felül számított összeget és annak visszafizetésére kötelezte az (ekkor már csak volt) esküdtet, azzal a kikötéssel, hogy ha a megye nagyobb jutalomra méltónak találja a Tánczos János és tolvaj bandájának, s „messzire ágadzott cimboraságaik kivilágosítására” és elfogására küldött Jakabot, saját pénztárából jutal mazhatja. A közgyűlés nyugtázva azt, hogy megyei végzésben engedték el az összeg visszatérítését, a felsőbb rendelet hatására a többlet visszafizetését elrendelte, ugyanakkor 100 forintot utaltak ki jutalom címén az ekkor már levéltári hivatalával foglalatoskodó Jakab Mihály részére.7 (Pályafutása kanyarjaihoz hozzátartozik, hogy Budaházy Antal főügyésszé történő kinevezése után Jakabot jelölték ugyan első vice fiskálisnak, ám végül a levéltárnoki teendők elvégzésével bízták meg.8 ) A tisztség elfogadásával egy életre szóló döntést hozott: hivatást választott. A levéltárnok – akit a korabeli köznyelv „Élő Archívum”-ként emlegetett9 – munkája iránti elhivatott ságát jelzi, hogy amikor a főispáni helytartó 1837-ben „közönségesen ösmert jeles tulajdonságainál fogva mind főjegyzői, mind főügyvédi hivatalokra” akarta kijelölni, ő „mostani hivataljában óhajtott megmaradni”, s a közgyűlés szerint is mind a „külső tisztségben [táblabíróként], mind ... hivatali ideje alatt ... kitüntetett érdemeiről a jegyzőkönyvbe ezennel csak dicséretest és követésre méltót iktathatnak”. 10 Haladó szellemű gondolkodóként a reformellenzék és vármegyei követ Beöthy Ödön11 híve volt, 1849-ben a szabadságharc bukása után pedig mint politikai státus -3 MNL OL A 2169., Szász, 1877: 5-6. 4 MNL HBML IV. 1. a. 2658/1823. 5 MNL HBML IV. 1. a. 159/1824., 233. k. 254. (csak a mutatókönyvi bejegyzés maradt fent). 6 MNL HBML IV. 1. a. 35/1827. 7 MNL HBML IV. 1. a. 1989/1831., 2569/1831., 121/1833. 8 MNL HBML IV. 1. a. 236. k. 10., 392. (csak a mutatókönyvi bejegyzés maradt fent). 9 Szász, 1877: 5. 10 MNL HBML 822/1837. 11 Beöthy a vármegye vezető ellenzéki politikusaként többször volt országgyűlési követ, 1841-től választott alispán, 1848-ban az új kormány főispánná nevezte ki, 1849-ben pedig a Partium kormány-Szálkai Tamás
