Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 3. szám - Műhelymunkák - Csatári Bence: A Tájékoztatási Hivatal sajtóirányító munkája a Magyar Rádió és Televízióban az ötvenes évek második felében
44 Levéltári Szemle 71. évf . Csatári Bence A Tájékoztatási Hivatal sajtóirányító munkája a Magyar Rádió és Televízióban az ötvenes évek második felében Az állampártnak kiszolgáltatott tömegkommunikáció A kádári médiapolitika irányításának módszertana, problémakezelési alternatívái a közpolitikai determináltságon túlmenően nagyban függtek az éppen aktuális hatalmi helyzettől, amelynek természetesen személyi következményei is voltak. Köztudott, hogy a Szovjetunió irányítása markánsan rányomta bélyegét a Kádár-rendszerben Magyarország politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életére. A sajtó működését is nagyban meghatározta az a – hol szűkre szabott, hol kissé kitáguló – mozgástér, amelyet a pártállami rendszer legfelsőbb vezetése, a Politikai Bizottság (PB) szabott meg, lényegében a szovjet intenciók alapján. A pártállami sajtóirányítás 1 úgy artikulálta az éppen aktuális híreket, hogy az mindenképpen sulykolja a magyar társadalomban: a Vasfüggönytől keletre elterülő térségben lejátszódó gazdasági-politikai folyamatok előrelépést jelentenek az emberiség számára, szemben az „átkos imperializmus” kétes értékrendjével.2 A kommunista rezsim melletti agitáció így prioritást élvezett a hírérték felett, az egypártrendszer hatalmi struktúrájának kezdeti kialakításától egészen a rendszerváltozásig. A sajtóban megjelent hírek tehát nem elsősorban a tényszerűséget tartották szem előtt. Az elsődleges szempont az volt, hogy – a média által harsogott és sokszor elferdített, tendenciózus és manipulált adatokra alapozva – meggyőzzék az embereket a kommunizmus mindent elsöprő politikai, gazdasági, kulturális potenciáljáról, az imperializmus feletti felsőbbrendűségéről.3 A tömegkommunikáció teljesen ki volt szolgáltatva az állampárti vezetésnek, mindezzel együtt azonban ez utóbbi is érdekelt volt abban, hogy az információkat úgy adagolja a sajtó munkatársainak, hogy azok kizárólag a kommunista ideológiát szolgálják, az ettől való eltérést pedig akár szilenciummal is büntethették. Az 1949. évi XX. törvénnyel életbe lépett, szovjet mintára készült magyar alkotmány által deklarált lelkiismereti, szólás- és sajtószabadság csak üres frázis maradt, a médiában dolgozók nagyon jól tudták, hogy 1 A magyar sajtó általános történetéhez lásd: Murányi, 1994: 201–229. 2 Brown, J.A.C., 1971: 26–28. 3 Sparks–Reading, 1998: 43. MŰHELYMUNKÁK
