Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 3. szám - Műhelymunkák - Csatári Bence: A Tájékoztatási Hivatal sajtóirányító munkája a Magyar Rádió és Televízióban az ötvenes évek második felében
45 2021/3. ▪ 44 – 60. a kommunista pártállami elvárásoknak meg kell felelniük. Ezt támasztja alá a sajtóról szóló 1959. február 13-án hozott PB-határozat, amely szerint „nem a szenzációéhség vagy érdekesség szempontjai, hanem politikai megfontolások döntik el, hogy bizonyos fontos, főleg belpolitikai anyagok megjelenhetnek a lapokban vagy sem”. 4 A Tájékoztatási Hivatal (TH) operatív szerepet töltött be a hatalmi apparátusban, így segítve a legfelsőbb politikai vezetés elvárásainak teljesülését a médiapolitikában. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Kádár-rendszer első évétől eltekintve – amikor még nem voltak tisztázottak a hatalmi szervezet feladat- és hatáskörei5 – a TH-ra a végrehajtó szerepét osztották. A médiapolitikában a nagy horderejű döntések lényegi előkészítése az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottságában, illetve az Agitációs és Propaganda Osztályán zajlott. A párt- és állami bürokrácia apparátusai közötti feladatelosztást legkézenfekvőbben sajtótörvénnyel lehetett volna szabályozni, ám ez egészen 1986. szeptember 1-ig váratott magára. Így erre a célra alacsonyabb szintű jogszabályok maradtak, de azok is csak később születtek meg.6 Ettől függetlenül a TH mint kormányszerv adminisztrációján keresztülmentek egy szignálás erejéig a Minisztertanács által tárgyalt előterjesztések, de a határozatok előterjesztésének véglegesített formájáról mindig az MSZMP Központi Bizottságának (KB) Agitációs és Propaganda Osztálya (APO) hozott döntést, illetve ez utóbbi szerv hagyta jóvá azokat az ügyeket is, amelyeket a média területén a kormány tárgyalt. A különböző nemzetközi sajtódelegációkban ugyanakkor helyet foglaltak mind az APO, mind a TH képviselői,7 és a főszerkesztői értekezleteket is rendszerint a TH szervezte, illetve készítette elő. Itt fogalmazták meg a pártállami vezetés utasításait az újságok és a Magyar Rádió és Televízió vezetőinek, nem egyszer meglehetősen keresetlen stílusban. Ezek ellen nem volt apelláta, még akkor sem, ha a TH elnöke elvileg kéréseket tolmácsolt a cenzori feladatokat is ellátó főszerkesztők felé. Naményi Géza, aki a TH-t 1959–1969 között vezette, 1959. április 19-én például így fogalmazott, amikor amiatt méltatlankodott, hogy a lapvezetők nem küldték el neki az újságírók másodállásáról és nyelvtudásáról készített összegzéseiket: „Általában jól értesült több egybehangzó forrásból származó hír szerint ma már 17-e van, sőt dél is elmúlt, javaslom tehát, hogy mindenki tartsa meg a kért határidőket, mielőtt goromba leszek".8 Máskor tréfás hangnemet ütött meg, holott nagyon is komoly ügyről volt szó, így például amikor a meghívott főszerkesztők közül – ez is sokat elárul a kor 4 Vass–Ságvári, 1973: 312. 5 Erről részletesen: Csatári, 2015. 6 Egy sajtótörvény-tervezetet 1957-ben is megalkottak, ám annak kodifikálására nem került sor. MNL OL XIX-A-24-b 8. d. 1970-ben az Agitációs és Propaganda Bizottsághoz adtak be egy előterjesztést a tájékoztatás irányelveiről, továbbá annak jogi szabályozása elveiről. MNL OL XIX-A-24-b 44. d. 7 Takács, 2012: 128. A pártállami tömegkommunikáció kialakulásáról lásd továbbá Romsics, 2002: 359– 376. Szabó, 2000: 66–89. Lázár, 1988: 19–22. Bajomi-Lázár, 2005: 19–51. Heller–Némedi–Rényi, 1992: 109–118. A polgári demokráciák tömegkommunikációjának alapvetéseiről lásd: Habermas, 1971. 8 MNL OL XIX-A-24-b 10. d. Takács, 2012: 130. A Tájékoztatási Hivatal sajtóirányító munkája
