Levéltári Szemle, 71. (2021)

Levéltári Szemle, 71. (2021) 3. szám - Oláh András Pál: A telekkönyvtől az ingatlan-nyilvántartásig

10

Levéltári Szemle 71. évf

.

A földadó kataszterrel párhuzamosan hosszas parlamenti viták, jogirodalmi fejtegetések és elemzések folytak az átfogó hiteles telekkönyvi nyilvántartás bevezetésének szükségességéről, hasznáról. A végső, legmagasabb jogi szintű lökést az 1855. és 1870. évi telekkönyvi rendeletek nyomán a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1886. évi XXIX. törvénycikk rendelkezései adták meg. A telekjegyzőkönyveket ezzel felváltotta a telekkönyvi betét34

fogalma,

35

bár az előző irattípust egyes dunántúli településeken a II. világháború végéig alkalmazták, a szerkesztési munkálatok elhúzódása miatt.36

A földadókataszter és a telekkönyvi nyilvántartás összhangba kellett kerüljön, tehát az egyes betét szerkesztése csak azután volt lehetséges, ha a kataszteri szerkesztés már megtörtént. Innen származhat a telekkönyvi rendszer egyik kezdeti fogyatékossága, miszerint az ingatlan birtokosát és nem a tulajdonosát kezdték nyilvántartani.37

A telekkönyvi betéteket községenként 1-től kezdve folyószámokkal jelölték meg, az egyes község összes betétje képezte annak telekkönyvét. Minden ingatlant annak a községnek a telekkönyvi betétei közé kellett felvenni, ahol az közigazgatásilag elhelyezkedett.38

A telekkönyvi törvénycikket egy sor módosító, illetve pontosító rendelkezés követte ugyan, mégis az ekkor lefektetett alapok a mai napig nyomon követhetőek, érvényben vannak egészen a jelenkor hiteles ingatlan-nyilvántartásáig.39

Ezzel megteremtődött az ingatlanokra vonatkozó telekkönyv és földadókataszter ún. kettős nyilvántartásának rendszere, amely noha csak ideiglenes állapotként indult, egészen az egységes ingatlan-nyilvántartási rendszer létrehozásáig fennállt. A II. világháború után bevezetett új betéttípus kivételével a telekkönyvi rendszer érdemben nem változott, egészen az új polgári törvénykönyv 1960. május 1-i hatálybaléptetéséig. A törvénykönyv minden „felszabadulás előtt alkotott” polgári jogi tartalmú jogszabályt hatályon kívül helyezett ugyan, köztük a telekkönyvi tárgyúakat is, az új szabályozás azonban még nem lépett ezzel együtt érvénybe. Az ex lex állapotot 1960. november–december között oldották fel a telekkönyvi szabályokról szóló 54/1960. (XI. 27.) Korm. rendelettel, valamint a 2/1960. (XII. 25.) IM. rendelettel, melyek 1961. február 1-vel léptek hatályba. Emellett párhuzamosan megmaradtak 34 Az egyes ingatlanokra vonatkozó adatokat tartalmazó okirat, a betét az 1855-ös telekkönyvi rendeletben bevezetett „Einlage” kifejezés fordítása. Lásd: 1886. évi XXIX. törvénycikk indokolása, I. rész. Noha nyelvtanilag ezt már 1886-ban is kifogásolták, mégis a mai napig fennmaradt a kifejezés a földhivatali szaknyelvben, sőt az ingatlan-nyilvántartás manuális tulajdoni lapjait is betétnek hívták, az irattárát pedig betéttárnak.

35 1886. évi XXIX. törvénycikk a telekkönyvi betétek szerkesztéséről. A törvénycikk 1. §-a szerint a telekjegyzőkönyvekből telekkönyvi betétek szerkesztendők.

36 Matúz, 2003: 522.

37 Vö. 1886. évi XXIX. törvénycikk indokolása, Általános indokolás: Adóra kötelezni csak a tényleges birtokost lehet.

38 1886. évi XXIX. törvénycikk 2-3. §

39 Lásd az 1889., 1891. és 1892. évi kiigazításokat.

Oláh András Pál