Levéltári Szemle, 71. (2021)

Levéltári Szemle, 71. (2021) 2. szám - Műhelymunkák - Nagy Ágnes: A magánélet dokumentációs univerzuma Elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén

74

Levéltári Szemle 71. évf

.

kapcsolódik: egy Zékány Mihály nevére kiállított datálatlan DP [Displaced Person]igazolvány, egy 1945. november 20-i szövetséges igazolás szintén az ő részére a karlovi DP-táborban végzett megbízható munkájáról, és egy 1946. március 4-én az ő és édesanyja részére kiállított elbocsátó irat a dachaui menekülttáborból. Apjára eközben semmiféle irat vagy fénykép nem utal, sem ebből az időszakból, sem másikból; az irathagyatékban lényegében nem jelenik meg, feltűnő módon még a családi fényképeken sem. Ráadásul azt a hiányt, hogy róla alig tudunk meg valamit az iratokból, további kiterjesztett kutatás sem tudta betölteni. Azt sem tudjuk, hol és mikor hunyt el, s mi történt vele tartalékos főhadnagyként a háború végével.

Ezalatt Zékány Mihály nővére és annak férje, gr. Zichy Imre 1944 őszén-telén szintén elhagyta a fővárost, majd valamivel később, ismeretlen időpontban Ausztria felé Magyarországot is. Az arisztokrata férj katonatisztként angol vagy amerikai fogságba eshetett, s Klagenfurt környékére került, ahol a britek magyar katonatisztfoglyok átvizsgálását, majd szabadon bocsátását intézték. Az 1945 utáni években Klagenfurtban éltek, feltehetően menekülttáborban, s onnan vándoroltak ki valószínűleg 1949-ben az Egyesült Államokba. Gr. Zichy Imrét munkahelyén, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nél 1945-ben nem igazolták – a tanúvallomások antiszemitizmusáról, nyilas lapok olvasásáról és németszimpátiáról szóltak –, ezt követően távollétében népellenes bűntett vádjával népbírósági eljárás indult ellene, amit 1949 elején megszüntettek.56

Az irathagyatékban mindezen eseményekről csak a háború utáni években Klagenfurtban, minden bizonnyal a menekülttáborban készült családi fényképek tanúskodnak, anélkül, hogy a történet rekonstruálható lenne. Irat nem található erre az időszakra vonatkozóan, bár az ő esetében ezt megmagyarázza, hogy a testvér családjáról van szó.

Mindezt a hagyatékot megőrző és levéltárba adó baráti házaspár iratátadást kísérő elbeszélése egészíti ki Zékány Mihály élettörténetéről. A színészpálya 1945 utáni elhagyásának körülményeiről nem adtak tiszta képet; annyi hangzott el, hogy Zékány a régi világ nézeteit vallotta, illetve, hogy a színészi pálya nem vált be. A Zichy-házaspárt illetően pedig úgy tudták, hogy ők már az 1920-as években is Klagenfurtban éltek, s a háború után költöztek az Egyesült Államokba. Az irathagyaték számunkra sokatmondó sajátossága a II. világháborúhoz kapcsolódó családtörténetből fakad, amely a megőrződött kevés iratban is jól érzékelhető – részben (el)rejtett – gócpontként jelenik meg. Miközben a megmaradt iratokból nem állítható össze az események sora, csak egy-egy tényezőjét láthatjuk – s a szóbeli emlékezetben is homályos pontként, zavart jelezve tűnnek fel a kérdéses időszakok –, a hagyaték több eleme is tükrözi egymással összefüggésben a II. világháborúnak a család életében betöltött kulcsszerepét. Ez köszön vissza az iratok főszereplőjének 56 BFL VII.5.e Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék iratai. Népbíróságtól átvett peres ügyek iratai. 8295/1950. Zichy Imre.

Nagy Ágnes