Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 2. szám - Műhelymunkák - Nagy Ágnes: A magánélet dokumentációs univerzuma Elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén
73 2021/2. ▪ 56 – 81. Véletlenszerű iratszelektálódás? A hiányok jelentésrendszere Mindezek a különféle iratfajták már a családi múlthoz való viszonynak a családi irathagyatékok műfaji szerkezetét meghatározó jelenségéhez vezetnek tovább. Ha az írott múlthoz való viszony alakító tevékenységének eredményét magukban az irathagyatékokban vesszük górcső alá, akkor több példával is alátámaszthatjuk azt a megállapítást, amely szerint a családi iratok megőrzött összetétele nem véletlenszerűen alakul az idők során történő szelektálódás, megsemmisülés esetleges eredményeként, hanem azok a család története által is meghatározott jellegzetességeket tükröznek. Az, amiről beszélnek és az, amiről hallgatnak, kontextusba helyezhető és megszólaltatható információkat közöl a család életét, a generációk láncolatában alakuló útját alapjában meghatározó tényezőkről. Az egyik jellegzetes típus, amikor családi események, konfliktusok és családtagok írott nyomainak hiánya hordoz jelentést a család emlékezetére vonatkozóan. 53 Egy erősen töredékes, első ránézésre nem különösebben informatív és értékes személyi irathagyatékban különböző színházakhoz, illetve a rádióhoz 1984-ben elküldött színmű-szövegkönyvek is megtalálhatók.54 Mindegyik a II. világháború évei alatt játszódik, szereplőik között német katonatisztek, s részben a háborúval, részben a zsidóüldözés témájával foglalkoznak a szövegek. Az iratok átnézése és a családtagok életútjának rekonstruálása során kiderült, hogy a II. világháború több családtag életében is döntő szerepet játszott, ami azonban messze nem tükröződik a megmaradt iratokban. Történetük is döntően külső forrásokra támaszkodva rekonstruálható. Azt csak a háború utáni igazoló eljárásából tudjuk,55 hogy a szín műveket író személy, az akkor húszéves, Debrecenben segédszínészként dolgozó Zékány Mihály behívott apját követve anyjával együtt 1944. október végén előbb Szombathely környékére költözött, majd 1945. február elején ugyancsak apját követve elhagyta Magyarországot, és osztrák, majd német területre ment. Útjuk során olyan településeken is megfordultak, mint Strasshof és Dachau. A II. világháború végén és utána különböző németországi menekülttáborokban éltek (többek között a dachaui Durchgangslagerben), ahonnan 1946 tavaszán tértek haza, talán először Debrecenbe, majd 1947 nyarán már biztosan Budapestre. Az irathagyatékban ezekhez az eseményekhez mindössze két német pecséttöredéket hordozó igazolványkép – egy Zékány Mihályról, egy pedig édesanyjáról –, valamint három dokumentum 53 Baggerman, 2002: 169. 54 BFL XIV.315 Miszticzei Zékány Mihály segédszínész, majd könyvelő és feleségének iratai. A magániratokban felbukkanó amatőr szépirodalmi kísérletek műfaja általában különleges értékkel bír, mivel látásmódot, társadalomképet rögzít, ízlést, neveltetést, értékrendet, műveltséget tükröz. 55 BFL XXV.1.b Budapesti Népbíróság iratai. Igazolásfellebbezési iratok. 1019/1948. Zékány Mihály. A magánélet dokumentációs univerzuma
