Levéltári Szemle, 71. (2021)

Levéltári Szemle, 71. (2021) 2. szám - Műhelymunkák - Nagy Ágnes: A magánélet dokumentációs univerzuma Elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén

67

2021/2. ▪

56

–

81.

megfosztva is érdemes azokat publikálni.

36 Begyűjtésük és kezelésük mikéntje is en

nek a megközelítésnek rendelődik alá. Akár átmenetileg, akár véglegesen kerülnek is ki birtokosuk kezéből, a digitalizálás művelete során elveszítik eredeti rendjüket, információhordozó csomagolásukat – azaz az eredeti családi feliratokat hordozó tasakjaikat, borítékjaikat –, összekeverednek, miközben begyűjtésüknek és megőrzésüknek sem képezi részét származási helyük dokumentálása és a kapcsolat megtartása. A fotókkal való effajta bánásmód egyértelműen a kontextusuk teljes negligálásán alapul, s a honlap tevékenységének széleskörű ismertsége révén – a Fortepan tulajdonképpen a privátfotók közzétételi fórumával azonosítódott a köztudatban – terjeszti, illetve fenntartja ezt a szemléletet, a fennállásának egy évtizede alatt sem mutatva jelét a szakszerű kezelés irányában történő elmozdulásnak. Mindez annál is inkább káros és pazarló, mert ezek a kapcsolódások soha többé nem lesznek helyreállíthatók, és a ma még rendelkezésre álló hagyományos, analóg eljáráson alapuló fényképanyag sem fog már újratermelődni, amivel az elszalasztott lehetőség pótolható lenne.

Ezzel a szemlélettel szemben rendkívül fontos lenne a köztudatban annak a látásmódnak a beágyazása, amely a fotókra a családok írott hagyatékának és ezáltal a család történetének szerves részeként tekint, és jelentéstartalmuk megőrzése érdekében azokkal együtt, azoktól elválaszthatatlanul kezeli őket. Fontos lenne tudatosítani, hogy máskülönben információk, jelentések és ezáltal történeti források mennek veszendőbe a régiség, szépség, vagy érdekesség önmagukba zárt értékei oltárán. A családi fényképek családi iratokhoz kapcsolódó gyűjtése ugyanakkor a különböző hazai fotótárak gyűjtési gyakorlatától is eltér. A köztörténeti szempontból névtelen egykori és mai budapesti lakosok családi fényképegyütteseinek gyűjtésével egyetlen más közgyűjtemény sem foglalkozik. A fotótárak fókuszát a technikatörténeti (az időben egymást követő fényképezési technikákat dokumentáló fotók), a fotóművészeti és fotóművészet-történeti (híres fényképészek hagyatéka), az esztétikai és a köztörténeti, nemzeti történelmi (köztörténeti események és nagy emberek életének dokumentálása) szempontok határozzák meg, ami nem ad teret a hétköznapi emberek fotóinak együttesként való megőrzésére. Amennyiben azonban a gyűjtés során a fényképeket a személyi, illetve családi irategyüttesek szerves részének tekintjük, s nem választjuk el azoktól, a fotók továbbra is a család, vagy az egyén történetének írott nyomaiba ágyazódhatnak be.

Emellett magukat a fényképegyütteseket is szerves egységként kezeljük, nem szelektáljuk, így sok esetben a maguk egészében mutatják meg a családi fényképkészítés és fényképmegőrzés mindenkori gyakorlatát. Egy-egy gyűjtemény az egymást követő korszakok tipikus családi fényképezési szokásrendszerét történeti rétegek-36 Itt alapvetően a személyeket ábrázoló fényképekre gondolok, amelyek esetében semmiféle azonosítási támpont nincs a honlapon, a datálásuk is megbízhatatlan, illetve tisztázatlan alapokon áll. Ezzel szemben a városképek, utcaképek, tájképek azonosítása – miután nem ütközik adatvédelmi jogszabályokba – megtörténik a honlapon.

A magánélet dokumentációs univerzuma