Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 2. szám - Műhelymunkák - Nagy Ágnes: A magánélet dokumentációs univerzuma Elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén
68 Levéltári Szemle 71. évf . ben egymásra rakódva reprezentálja. Igaz, az 1960-as évektől fogva már megkerülhetetlenül felvetődik a válogatás kérdése, ami a következő lépcsőfokkal, a digitális fotózás elterjedésével még kiterjedtebbé válik. Az 1960-as, vagy még inkább az 1970-es évektől az egy-egy családon belül is nagy mennyiségben és redundáns jelleggel keletkezett kisgyermekfotók, valamint utazási képek már olyan kategóriák, amelyek esetében a szelektálás megkerülhetetlen, azzal a kitétellel azonban, hogy egy-egy tipikus esetben érdemes érintetlenül megőrizni a teljes állományt az adott korszak privátfotózási gyakorlatának példájaként. 37 Iratmegőrzés és családi emlékezetteremtés Levéltári munkánk az irathagyatékok belső összefüggéseiből és a proveniencia elvéből indul ki, s a levéltárba adáskor elsődleges szempont a megőrződött iratanyag egységének megtartása. A szelektáló látásmóddal szemben a mi megközelítésünk szerint ami megőrződött, azt már nem válogatjuk tovább, mert minden eleme jelentéssel teli az adott család történetére és társadalmi-kulturális sajátosságaira vonatkozóan.38 Az ilyen értelemben érintetlennek mondható iratanyag még számos, az adott személy vagy család mentalitására, kulturális jellemzőire, társadalmi státusára rávilágító információt hordozhat nemcsak egyes elemeiben, hanem az azok együttesét szervező kapcsolódásokban, amelynek megbolygatása az információk elvesztésével járhat. Ennek különleges esete, amikor a levéltáros „a gyűjtő” típusával találja magát szemben, amikor is a személyiség, vagy a családi karakter éppen a mindent megőrzésben mutatkozik meg. (4. kép) Az a mód, ahogyan e vonás rányomja bélyegét az irathagyatékra, a maga sajátosságában megőrzésre, sőt a gyűjtés során még akár külön dokumentálásra is érdemes. 39 Ezek a gyűjtési elvek természetesen felvetik a kérdést, hogy mi is az az állapot vagy pillanat, amit a maga egyedi konstellációjában meg akarunk őrizni. Nyilvánvaló, hogy a családi iratok levéltárba kerülésüket megelőző életük során, felhalmozó dásuk évtizedei alatt természetes módon többszöri rostáláson és rostálódáson mennek 37 A digitális fényképezés korszaka ugyanezt a kérdést immáron a képek tárgyától függetlenül veti fel: a megsokszorozódás minden területre kiterjedhet. 38 Családi irategyüttesek esetében nem is szokott előfordulni, hogy az átvételre kiválasztott irathagyaték egy részét értéktelennek minősítsük. Személyi irategyüttesek esetében azonban más a helyzet, ott fel szokott merülni a válogatás szükségessége. Ennek hátterében az áll, hogy a még élő vagy nemrég elhunyt személy írott hagyatékában még nem ment végbe az a családi – örökösi – válogatás, ami a családi irathagyatékok korlátozottabb jellegét előidézi. A levéltárat – mint a lakás helyett választott őrzési és tárolási helyet – tulajdonképpen ebben a műveletben hívják segítségül. 39 Ez történt egy Logodi utcai lakás felszámolása során levéltárba adott kétszáz évnyi családi irathagyaték esetében (BFL XIII.72 Kovács – Bugsch – Havasy – Nyárasdi család iratai). A begyűjtés során egyrészt a lakás akkori állapotát is dokumentáltuk, másrészt az iratok beszállítása után azok eredeti, sokatmondó csomagolásait is. Nagy Ágnes
