Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 1. szám - Mérleg - Két könyv Mindszenty József bíboros környezetének forrásaiból. Somorjai Ádám OSB: Duty log Cardinal Mindszenty in the American Legation at Budapest 1956–1971 – Az ügyeletes tiszt kézikönyve. Mindszenty bíboros az amerikai nagykövetségen 1956–1971. Somorjai Ádám OSB: Nuove fonti per la causa Mindszenty nelle carte Casaroli 1962–1995 – Újabb Mindszenty-források Agostino Casaroli levéltári hagyatékában 1962–1995 (Ólmosi Zoltán)
90 Levéltári Szemle 70. évf . s utal a legfontosabb kiadványokra és szerzőikre. Somorjai Ádám bőséges jegyzetapparátussal ellátott elemzése nagy segítséget nyújt a kutatók további búvárkodása számára. Az időközben publikált források, feldolgozások egyértelműen bizonyították, hogy a hagyaték zöme hivatali dokumentumokból áll, hiszen a bíboros lakásában is dolgozott, így sokszor hazavitte munkáját, sőt, bíboros államtitkárként a munkahely és a lakás lényegében ugyanaz volt. Így az irategyüttes 2015 áprilisában az Olasz Állam és a Vatikán közötti egyezmény értelmében visszakerült a Vatikáni Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciójának Történeti Levéltárába, és ettől kezdve Fondo Casarolinak nevezték el a 193 dobozból álló, mintegy 20 iratfolyóméternyi irategyüttest. A levéltári leltárjegyzék már 2010 óta rendelkezésre áll, amelyben témakörök szerint csoportosították az iratokat. Magyarország a Keleti Országok (1932– 1997) között a 12. fejezetben kapott helyet. Somorjai Ádám kitér az iratok összetételé re is, és hangsúlyozza a Casaroli-fond szelektív jellegét, hiszen nem minden iratot vitt lakásába, vagy lakosztálya másik részébe, máskor csak munkapéldányok kerültek oda, s van, amit elfelejtett visszahelyezni hivatali helyére. Ugyancsak nem tudható, hogy az irategyüttesen kívül még milyen ügyön dolgozott. Mint a szerző írja, ezt „majd akkor lehet dokumentálni, ha megnyílnak a vatikáni levéltárak vonatkozó fondjai”. A kötet nem vállalkozik a teljes Casaroli-fond leírására, hiszen ez nem is feladata, hanem a Mindszenty József hercegprímással kapcsolatos dokumentumokra és azok feldolgozottságára fókuszál. Ezek az iratok elsősorban a 61–64. számú dobozokban találhatók: Vatikáni tárgyalások – 1962–1964; Vatikáni tárgyalások – 1964–1965; Mindszenty kiutazása, római tartózkodása, bécsi évei, temetése, boldoggá avatása – 1971–1995; Hivatalos magyarországi látogatás, az 1964. évi részleges egyezmény fel mondása, Mindszenty ünnepségek Esztergomban – 1990 február 7–12. A 65. számú doboz sem érdektelen, amely az 1946 és 1963 közötti Csehszlovákiával kapcsolatos iratokat tartalmazza. A kötet ezt követően felsorolja az egyes dobozokban található iratokat éves bontásban, cím és jelzet szerint. A Mindszenty bíborosról szóló, vele kapcsolatos jelentések, beszámolók mellett a magyar kormánnyal folytatott tárgyalások is teret kapnak, amelyekben szintén megkerülhetetlen Mindszenty bíboros személye. A 63. dobozon belül az 1971. május 6. és augusztus 25. közötti időszak dokumentumait tartalmazó irategyüttes (Tárgyalások a magyar kormánnyal és a „Mindszenty-kérdés” megoldása) különösen gazdag, s közülük több bekerült a kötetbe. Az áttekintés vé gén a szerző ismét megerősíti azt a gondolatát, hogy Mindszenty bíboros művének értékelése, illetve annak további finomítása csak a vatikáni levéltárak megnyitása után lehetséges. A kötetbe válogatott dokumentumok két csomópont köré sorolhatók: az első az 1963–1964-es tárgyalásokról készült feljegyzéseket tartalmazzák. Érdekes összevetést engedett az amerikai követségen szolgálatot teljesítő ügyeletes tiszt bejegyzé-MÉRLEG
