Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 1. szám - Műhelymunkák - Lakatos Andor: Digitalizálás, e-kutatás Kalocsán (2009–2019)
65 2020/1. ▪ 40 – 66. Ebben a helyzetben szerintünk fontos lehetőséggé vált a kutatói és egyéb külső erőforrások bevonása a folyamatba, amely többféle módon, számos formában történhet. Ez az útkereső magatartás szükségszerűen egyedi projekteket eredményezett, s az ezzel kapcsolatos erőfeszítés véleményünk szerint a jövőben sem spórolható meg. A tapasztalatok megoszthatók, bizonyos modellek alkalmazhatók és akár központilag is segíthetők, de egészében nincsenek kész receptek: a folyamat soktényezős, és egy-egy eltérő részlet, vagy éppen a levéltárakon kívüli környezet változásai másmás végeredményhez vezethetnek. Levéltárainkban a források ismétlődése és egyedisége is jellemző, mindezt figyelembe véve van lehetőségünk egymást kiegészítő szolgáltatásokat építeni, és igazán értékes összképet adni. A többes szám nem véletlen: projektjeink egyediek, de nem egyedülállóak. Ma már nem értelmezhető semmilyen e-levéltári szolgáltatás önmagában, csak összefüggéseiben és tágabb környezetében, ahol a levéltárakon túl még számos más szereplő és tartalom van, melyeket szintén érdemes figyelembe vennünk. Emberileg érthető, ha mindezt egyre inkább versenyhelyzetként élik meg a résztvevők, ez a folyamat a levéltárakban is érezhető. A verseny ösztönözhet, és előnyös, ha új projektek születnek, törekedve a tartalmak hatékony feltárására és a minőségre, de veszélyt is jelenthet, ha az egyes levéltárak elsősorban konkurenciát látnak a másik szolgáltatásban, vagy netán ellenfelet a másik intézményben. Az e-kutatások adminisztrációja szempontjából sarkalatos kérdés az e-kutatók kezelése. Kötelező regisztrációjuk lehetővé teszi név szerinti megkülönböztetésüket és a személyes kapcsolattartást, míg a kötetlen, szabad felhasználású tartalmak kezelése nyilván egyszerűbb, és kevesebb teendővel jár. Véleményünk szerint a kutatói nyilvántartásnak és statisztikának a kutatás technikai körülményeitől függetlenül egységesnek kell lennie, vagyis ha a levéltárban történő kutatás esetén elkérjük a kutató személyes adatait, akkor ezt forrásaink internetes kutatása esetén is meg kell tennünk. Komolyabb kutatói statisztika, a kutatói szokások illetve igények érdemi elemzése is csak regisztrált kutatóforgalommal készíthető, és biztonsági okokból is szükség lehet hasonló adatokra, hiszen visszaélések is előfordulhatnak. Kalocsán volt már rá példa, hogy rendőrségi nyomozáshoz szolgáltattunk a szerver-naplónkból e-kutatónkra vonatkozó adatokat. Levéltárunkban éveken át két regisztrációs rendszert működtettünk, a fizetős e-kutatás szolgáltatás mellett ugyanis Kalocsa és szállásai anyakönyvi adatbázisa ingyenesen, egy másik honlapon működött. A párhuzamos rendszerben a félreértés, a téves regisztrációk lehetősége kellemetlen volt, a hasonló helyzeteket nyilván érdemes elkerülni, és minél egyszerűbb, világosabb helyzetet teremteni. Az online levéltári tartalomszolgáltatások esetében, megítélésünk szerint érdemes volna elszakadnunk az ingyenes levéltári kutatás elvének feltétlen érvényesítésétől, hiszen a betekintésen túl a különféle egyéb szolgáltatások már a levéltárakban is fizetősek, és az online tartalomszolgáltatások esetében valójában összetett, általában több funkcióval is rendelkező szolgáltatásokkal van dolgunk. De hasonló-Digitalizálás, e-kutatás Kalocsán (2009–2019)
