Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 1. szám - Műhelymunkák - Lakatos Andor: Digitalizálás, e-kutatás Kalocsán (2009–2019)
66 Levéltári Szemle 70. évf . képpen hiba volna minden esetben regisztrációs díjat alkalmazni; a szolgáltatások minőségének és a projektek jellegének megfelelően, különféle megoldások is indokoltak és működőképesek lehetnek. A jövő a nagyobb szolgáltató rendszerek, vagyis a szolgáltatások összehangolásának irányába mutat, a társulás pedig technikai okokból is előbb-utóbb a regisztrációs díjak mérséklődéséhez vezet, amelyek így valószínűleg nem fogják érdemben akadályozni a kutatások szabadságát. Az e-kutatás elterjedésével levéltáraink egyik fontos feladata, hogy a feldolgozás terén is építsünk a kutatói erőforrásokra. A kutatók segítsége több szinten is megvalósulhat, és komolyabb segédletek esetében nyilvánvalóan levéltáros közreműködést is igényel. De az is elképzelhető, hogy az e-kutatók virtuális közösségében a forrásokhoz kapcsolt kommentjellegű megjegyzések is hasznosak lennének, nemcsak a kutatói keresések, hanem a későbbi levéltáros feldolgozások számára is. Valószínűleg ebben az esetben is érdemes a fokozatosság elvét alkalmazni, s az egyszerű megoldásokkal minél hamarabb élni, majd alkalomadtán tovább építkezni. El kell fogadnunk, hogy a technikai és társadalmi környezet gyökeres változásával együtt átalakulóban vannak a levéltárosok feladatai. Korábban évszázadokon át elsősorban a levéltári források őrzésére – szükség esetén rendezésére, eredeti állapotának helyreállítására – törekedtünk, a kutatók számára pedig főként segédleteket, esetleg forrásközléseket készítettünk. A klasszikus levéltáros rutin manapság már kevés, és úgy tűnik, nem elegendő csupán a segédletekre koncentrálnunk, még ha jó minőségű adatbázisokban is publikáljuk azokat. Közismert probléma „e-világunkban”, hogy egyre kevesebb az olvasó a könyvtárakban, és a kutató a levéltárakban: a megfelelő információhoz és a különféle tartalmakhoz egyre inkább más utakon, általában digitális eszközök használatával, a távolból igyekeznek hozzájutni az emberek. Intézményeink jövője múlik azon, hogy sikerül-e megőrizni a kapcsolatot a levéltári források és a potenciális kutatók között, vagy nagyrészt láthatatlanná, vagy legalábbis nehezen elérhetővé válnak irataink az új nemzedékek számára. Tudnunk kell megfelelően közvetíteni dokumentumainkat az interneten. A feladat kétségtelenül szokatlan és újszerű, annál is inkább, mivel folyamatos tájékozódást és alkalmazkodást igényel. A forráskiadás ősi levéltári feladatának új dimenziói nyíltak meg az eredeti forrásokról készült digitális másolatok szolgáltatásának lehetőségével. A digitális technika viszont itt önmagában csupán meddő lehetőség, amit megtermékenyíteni a megújuló levéltáros tudás képes. Lehet, hogy első hallásra furcsa a forráskiadás és az internetes tartalomszolgáltatás együttes említése, de bízunk benne, hogy az elkerülhetetlen változások során a tartalomszolgáltatásokban is érvényesülni fog a levéltári forráskiadás tudásának öröksége, és észrevehetővé, jellemzővé válik majd annak szakmai igényessége. 28 28 A folyamat hasonlóképpen a levéltáros szerepek átalakulását feltételezi, mint az előző lábjegyzetben említett menedzseri tevékenység.