Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 4. szám - Hírek - Újteleki Zsuzsanna: Bemutatkozik a Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára
90 Levéltári Szemle 70. évf . Az intézmény jelenleg 42 iratfolyóméter anyagot kezel, amelyek savmentes dobozokban találhatók a levéltár raktárának fémszerkezetű polcrendszerén. A jelenlegi állomány 5 fondfőcsoporton belül 44 fondot tartalmaz. A fondokon belül az anyakönyvek, a protokollumok és az iktatatlan iratok külön állagokban foglalnak helyet. 41 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei parókia levéltári dokumentumai találhatók itt. A parokiális iratanyag rendezettségét tekintve: közép- és/vagy darabszintű. A levéltárnak kialakított épületrész hármas tagolású: raktár, kutatóterem és a feldolgozómunkához szükséges irodahelyiség alkotja. Utóbbiban kapott helyet a levéltári kézikönyvtár is, amelynek bővítésére is gondot fordít az intézmény. Görögkatolikus sajátosságok a levéltári iratokban Nyelvi sokszínűség A 18–19. századi anyakönyvek, illetve az egyházkormányzati iratok bejegyzései a magyar mellett nagy számban ószláv,13 ruszin (rutén), román és latin nyelvűek. Ez a nyel vi sokszínűség több okkal magyarázható. Egyrészt a katolikus egyház adminisztrációs nyelve a latin volt; majd 1844-től a magyar vált hivatalos nyelvvé. Másrészt abból is adódik, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegye felállítása (1912) előtt a magyar görögkatolikus parókiák – így a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén találhatók is – a környező görögkatolikus egyházmegyékhez tartoztak. A munkácsi és az eperjesi egyházmegye területén az adminisztrációs nyelv a latin mellett a ruszin volt, míg a gyulafehérvári, a fogarasi, a szamosújvári és a nagyváradi egyházmegyék területén a román nyelv volt használatban. A levéltárban őrzött történeti értékű dokumentumok az adminisztrációs nyelv tekintetében gyakran többszörös nyelvváltásról számolnak be. A máriapócsi kereszteltek, házasultak és halottak anyakönyvének 3. kötetét 1818-ban kezdték vezetni latin nyelven, majd 1822-től cirill betűs bejegyzésekkel folytatták. 1836-ban a halottak anyakönyvébe már magyar nyelven írtak, később kimutatható szabályszerűség nélkül váltakozott a nyelvhasználat.14 Ez a példa szembetűnően érzékelteti, hogy alapvetően a parókus nyelvi ismeretei szabták meg a bejegyzések nyelvét. A dokumentumok azt is mutatják, hogy a cirill betűs írást alkalmazó ruszin nyelv használata a 19. század elejéig általános volt, sőt a számokat is cirill betűkkel jelölték a folyamatos, összefüggő szövegekben éppen úgy, mint a rovatos dokumentumokban. A számok mellett a magyar tulajdonneveket szintén cirill betűkkel írták. Azokat a hangokat/betűket, amelyeknek nincs ruszin/egyházi szláv megfelelője, 13 Más néven: óegyházi szláv, egyházi szláv. Ma már nem élőnyelv, nem beszélt nyelv. Udvari István kutatásai szerint: „[...] a korabeli ruszin értelmiség a ruszin népnyelvet azonosította az egyház liturgiai nyelvével, vagy legalábbis egy nyelv két változatának tekintette azt.” Ld. Udvari, 1995: 3. 14 NYEL II–9–b. (3. és 5. kötet) HÍREK
