Levéltári Szemle, 70. (2020)

Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. szám - Műhelymunkák - Kovács Eleonóra: Kompetencia – „nyersanyag” – igények. A levéltári kiadványok lehetséges műfajai nyomtatásban és elektronikusan

49 2020/3. ▪ 47 – 62. Kompetencia A levéltárak rendelkeznek egy külső munkatársak, kutatók által nem birtokolt előny ­nyel, azzal a tudással, amivel a levéltárosok az iratok tartalmáról, felhasználhatósá­gáról, lehetséges feltárásáról, a kutatás módjáról, a saját gyűjteményeikben található anyagok különböző típusú kiadványokban való legcélszerűbb publikálásának mód­járól bírnak. Ez a tudás elsősorban levéltárosi tudás, nem kutatói, miközben nagy előny, hogy a kollégák többségének van kutatói rutinja is. A napi feladatokkal, kuta­tási témákkal összhangba hozva a kiadványi feladatok számára is tudatosan ki lehetne aknázni ezeket az ismereteket. A kompetencia természetesen más intézményekkel együttműködésben is hasz­nosítható, ám nagyon fontos, hogy a levéltárak ne előnytelen megállapodások mentén „beszállítói”, „alvállalkozói” legyenek olyan együttműködő partnereknek, amelyek időt, energiát nem tudván/akarván ráfordítani az általuk kutatni szándékozott te­rületre, a levéltárosok segítségét kérik. A tudás, s a feladatokra fordított idő érték. A kompetencia felhasználása saját erőből, saját magunk által kitűzött célra, vagy megfelelő együttműködő partnerekkel közös célra egyaránt jól működhet, ameny ­nyiben utóbbi nem kedvezőtlen, aránytalan megállapodást jelent. (A kedvező meg­állapodás nem csupán anyagilag lehet kedvező természetesen, hanem az intézmény presztízsét növeli, a közös vállalkozásban dolgozók szakértelmét elismeri, s a közös eredményből, a sikerből egyaránt részelteti a partnereket.) Jó és hasznos együttműködésekre van példa az intézményekben kutató – sok eset­ben társ közgyűjteményi – kollégák, történészek, tanárok munkájának eredménye­képpen létrejövő kéziratok levéltári kiadásaként is. Ezek azonban – lévén nem saját munkatársak munkái, s így nem adhatók feladatként – csak szórványosan fordul­nak elő, nem tervezhetők be a kiadványok sorába. Könyvkiadókkal való együttműködésre is volt/van példa. E társulási forma sem elvetendő, de érdemes alaposan megvizsgálni, hogy melyek azok a lehetőségek, ké­pességek, előnyök, amelyek csak így pótolhatók, illetve azt, hogy mennyivel kedve­zőbb megoldás ez az intézmény számára, mintha saját maga valósítaná meg a ter­vezett kiadványt. „Nyersanyag” A levéltárakban őrzött iratanyaghoz – értelemszerűen – a levéltárosok férnek hoz­zá legegyszerűbben, leginkább nekik van áttekintésük az iratokról, a struktúrát és a kontextust is jobban ismerhetik mint a külső, akár profi szakkutatók, s ha ráadá­sul még ők maguk is azok, és kutatják az iratanyagot, akkor akár részletekbe menő, tartalmi ismeretekkel is bírnak róla. A publikációk alapjául szolgáló iratanyaghoz Kompetencia – „nyersanyag” – igények

Next

/
Oldalképek
Tartalom