Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 2. szám - Levéltár│Történet - Kulcsár Krisztina: Ember Győző 18. századról folytatott bécsi kutatásai
65 2020/2. ▪ 60 – 75. – szükség esetén akár többször is köröztették őket. Az uralkodói döntés szövegét végül az eredeti iratra vezették rá, illetőleg feljegyezték a jegyzőkönyvben. Az Államtanácsnál ezért nem készültek külön kiadmányok, tehát fogalmazványok sem maradtak fenn. Az irattárában megőrizték azonban a vótumíveket az államtanácsosok véleményével együtt. „Joggal mondhatjuk tehát, hogy az államtanácsi akta az ügy egész történetét, a species factitól a végső elintézésig híven visszatükrözteti...” 28 A vótumívek alkalmazása jól mutatja, hogy nem a közös, egységes tanácsi állásfoglalás volt a cél, hanem az egyéni meglátások kifejezése. Így azok alapján könnyen megismerhetők a korabeli politikai, társadalmi, gazdasági nézetek és tendenciák is – éppen ezért unikálisak ezek a források, és emiatt számított újdonságnak Ember Győző kutatási témája. A véleményívekből meg tudta állapítani, hogy az uralkodói döntés melyik tanácsos véleményéből alakult ki – tehát melyikük javaslatát, értékrendjét fogadta el Mária Terézia, és melyikük befolyása volt döntőbb. Az Államtanács a magyar ügyekben is véleményt nyilvánított (miközben magyar származású tanácsosa 1785-ig nem volt), illetékességi köre az államigazgatás minden ügykörére kiterjedt; a tárgyalt ügyek között találunk az adóügyre, a gazdaságra és iparpolitikára, a rendekre és a társadalmi kérdésekre vonatkozókat, de az Államtanács elé kerültek nemesítések, hivatali kinevezések, a büntetőügy egységesítésével kapcsolatos kérdések is. A bécsi nyolc hónap alatt Ember Győző nem a jegyzőkönyvek és a mutatók alapján haladt, hanem szisztematikus, darabszintű kutatást végzett. A Staatsrat 1761-es felállításától kezdődően átnézte valamennyi iratot, és ott zárta le kutatásait, ameddig eljutott 1934. június végére. Az Államtanács az 1760-as években évente 12–17 csomónyi iratot termelt, Ember Győző összesen 116 csomót kapott kézhez, vagyis naponta mintegy 1 csomót tudott feldolgozni. Ez összesen több mint 28 103 darab ügyirat átnézését jelentette (az iratok száma évi 3077 és 4344 között mozgott).29 Ember két okból tudott ekkora mennyiséggel végezni: egyrészt, ahogy saját maga emlékezett erre vissza, különleges, kivételezett kutatói helyzetben volt. Szekfű Gyula beajánlotta régi barátjához, Lothar Grosshoz, aki akkor a Haus-, Hof- und Staatsarchiv aligazgatója volt, és Károlyi Árpádhoz, aki 1909 és 1913 között volt ott igazgató. Mindketten pártfogásukba vették a frissen doktorált Ember Győzőt. Károlyi hasznos tanácsokkal látta el, Gross a levéltárban segítette kutatásait.30 Emiatt Ember az ún. bizalmas kutatószobában folytathatta kutatásait, és a csomókat előkészítés nélkül, számolatlanul vitték ki neki. Másrészt ő saját maga is válogatást végzett: a „legtágabb értelemben vett Magyarországra” vonatkozó iratokat nézte át, a többivel nem törődött. Ideértette Erdélyt, Szlavóniát, Horvátországot, Dalmáciát és a határőr- 28 Szekfű–Miskolczy, 1924–1927: 1926. 65. 29 ÖStA HHStA Forscherbogen, Ember Viktor (Győző), 1933/2965; uo. 1934/8. 30 MNL OL P 2093 Staatsrat protocollumok. Legépelt kézirat bevezetője, 1. o. Ember Győző 18. századről folytatott bécsi kutatásai
