Levéltári Szemle, 69. (2019)

Levéltári Szemle, 69. (2019) 4. szám - Műhelymunkák - Mákos Judit – Szabóné Maslowski Madlen: Fókuszban a papír. Beszámoló az MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára tematikus foglalkozásairól

70

Levéltári Szemle 69.

évf

.

lehúzott háncsrészét használja fel – fentiekhez hasonló módon – öntéssel, és amely papírt hártyapapírnak nevezzük. A kiállítás további részeként egy – a tárlathoz tartozó – hártyapapír tulajdonságait is megfigyelhették a diákok, megállapíthatták, hogy ez a papír a vékonysága miatt kapta a nevét, valamint megbeszéltük ennek a produktumnak a lehetséges felhasználási módjait is.

A 17–18. századi európai papírkészítés kapcsán megismerkedtek a gyerekek a rongypapír jelentőségével, annak előállítási módjával, az első gépi meghajtású papírgéppel – a vízikerekes zúzóművel –, valamint a hollandiai őrlőmalommal. Elmondtuk, hogy mi a szárítópadlás jelentősége, és azt, hogy miért volt szükség arra, hogy az első száradás után a száraz papírlapokat enyves vízbe mártsák, majd újra megszárítsák azokat. Továbbiakban bemutattuk a merítőműhely személyzetét – a mestert, a merítő-, a rakodó- és a fektetőlegényt, valamint az inast – és azt, hogy kinek mi volt a feladata a műhelyben. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy ekkoriban már – szemben a korábbiakkal – fémhuzalos merítőszitát alkalmaztak a műhelyekben, amely az első vízjeles papírok megjelenéséért is felelős. Megtárgyaltuk a vízjelek szerepét és alkalmazási módját, valamint azt, hogy a mai papírokon lévő vízjelek már más jellegűek, mint a régi, hagyományos kézi merítésű papírokon találhatók. Megbeszéltük, hogy a vízjeleket eredetileg mesterjelnek hívták, és a papírkészítő műhely mesterének saját jele, jelzése volt. Mintegy érdekességként megjegyeztük, hogy a legkorábbi vízjeles papír – amelyen a lenyomat egy keresztet ábrázol – 1282-es datálású, és Fabrianóból származik, majd bemutattunk három – levéltárunkban őrzött – 1752-es rongypapírra íródott vízjeles iratot is, amelyen a gyerekek tanulmányozhatták a vízjeleket, valamint a merítőszita lenyomatát.

Mindezeket követően – rövid szünet után – a restaurátor műhelyünkbe vezettük a gyerekeket, ahol az újrahasznosítás, a környezetvédelem és a környezettudatos életmód fontosságáról beszélgettünk. Az Italos Karton Környezetvédelmi Szolgáltató Egyesület segítségével mi magunk is megtanultuk a hagyományos kézi papírmerítés módszerét, a Környezetvédelmi Alapból kapott támogatásból pedig – többek között – egy vízjeles merítőszitát is vásároltunk, amely segítségével bemutattuk a gyerekeknek a papírmerítés folyamatát és technikáját – ezt tojástartók újrahasznosításával tettük –, majd a vállalkozó kedvű gyerkőcök maguk is „

merítőlegénnyé

” válhattak, és saját merített papírt készíthettek.

A programot – mintegy levezetésként – minden alkalommal kézműves foglalkozással zártuk, amely során a gyerekek hulladékkartonból, teafiltertasakokból, tapéta- és színes papír maradékokból alkothattak például ajándékdobozt, irattartó mappát vagy farsangi álarcot.

„A barlangrajztól a nyomtatott könyvig” című kiállításunkra épülő „A szelektív hulladékgyűjtéstől a papíröntésig” című sikeres környezetvédelmi pályázatunk 2010 novembere és 2011 áprilisa között valósult meg, amelyet a következő eredményekkel zártunk:

Mákos Judit–Szabóné Maslowski Madlen