Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 4. szám - Műhelymunkák - Pál Ferenc: „Játsszunk levéltárosost!”
57 2019/4. Pál Ferenc „Játsszunk levéltárosost!” Az alapok Magyarországon az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kapott és egyre nagyobb népszerűségnek örvend a levéltár-pedagógia. Szinte minden magyar levéltárban van olyan munkatárs, aki kiemelt munkaköri feladatként kapta meg a levéltári foglalkozások megtartását. Emellett meglehetősen sok pályázati forrás állt, illetve áll rendelkezésére tanórán kívüli alkalmak fejlesztésére, új eszközök beszerzésére. Ezeket figyelembe véve némi csodálkozással tölt el minket a tény, hogy az egyes – amúgy aktívan és jól működő – szakmai műhelyek levéltár-pedagógiáról alkotott fogalma néha teljesen eltérő. Ez nem feltétlenül baj, a fontos az, hogy minden szakmai műhely definiálja önmaga számára az általa gyakorolt pedagógia fogalmát, illetve ezzel együtt határozza meg annak célját és eszközeit. Az MNL Vas Megyei Levéltára Simonkay Márton meghatározásával azonosult, aki a levéltár-pedagógiát a következőképpen írta körül: „a levéltár (irat)anyaga, kutatómunkája, valamint látogatói közötti közvetítőtevékenység azon területe, amely a gyermek – és i?úsági korosztály oktatásával, nevelésével foglalkozik.” A fentiekből kiindulva Simonkay nem tekinti a levéltár-pedagógia körébe tartozónak a felnőttek levéltár látogatását és az egyetemisták szakmai gyakorlatát, de azokat a foglalkozásokat (oktató- nevelő tevékenységet) igen, amelyeket a közoktatásban részt vevő diákoknak tartanak a levéltárban őrzött anyaggal vagy a levéltári kutatómunkával kapcsolatosan, a helyszíntől és a foglalkozást tartó személytől függetlenül. 1 Ezt alapul véve intézményünkben meghatároztuk azokat a célokat, amelyek mentén foglalkozásainkat megszervezzük. Ezek közül elsőként – mint vidéki levéltár – a helyi identitás erősítését emelem ki. E tekintetben intézményünk kiemelt figyelmet fordít a már-már kiveszőfélben lévő megyei öntudatra. Tesszük ezt nem csupán hagyománytiszteletből, de amiatt is, mivel így a diákoknak sokkal nagyobb körét tudjuk megszólítani, a források nagyobb tárházát tudjuk felvonultatni, s nem utolsó sorban a köztörténeti folyamatok közül többet tudunk ábrázolni. Ebből következően a foglalkozásokon használt források kiválogatása során ügyeltünk arra, hogy azok kapcsolódjanak az iskolai történelemoktatás anyagához, illetve a fontosabb köztörténeti folyamatokhoz. Így nemcsak, hogy olyan tudást adunk át 1 Simonkay, 2017 : 51. MŰHELYMUNKÁK
