Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 4. szám - Műhelymunkák - Pál Ferenc: „Játsszunk levéltárosost!”
58 Levéltári Szemle 69. évf . a gyerekeknek, amelyeket hasznosítani tudnak az iskolai történelemoktatás során, de segítjük a pedagógusok munkáját is, hiszen így a levéltári órákat nemcsak ismeretterjesztésre, de ismétlőóraként is fel tudják használni. Foglalkozásaink során azonban nem csak a történelemtanár munkáját kívánjuk megkönnyíteni. Azoknak, a NAT-ban megfogalmazott kompetenciáknak az elsajátítása is fontos számunkra, amelyeket akár más tanórán is nagy haszonnal alkalmazhatnak a diákok. Így programjainkon segítséget nyújtunk a tanulók szövegértési, szövegalkotási és szociális kompetenciáinak fejlesztése terén is. Mindezzel együtt lényeges – mivel a foglalkozások során mégiscsak elsődleges cél a levéltári ismeretek átadása –, hogy szakköreinket, óráinkat átszőjék levéltártani fogalmak, illetve a levéltári források feldolgozásához nélkülözhetetlen különféle történeti segédtudományok. E kettő közül a levéltártan jelent nagyobb nehézséget, hisz az e területen használt fogalmak (fond, állag, sorozat stb…) a közoktatásban gyakorlatilag nem fordulnak elő. Éppen ezért direkten ezekkel nem foglalkozunk, csak mintegy említés szintjén merülnek fel: „ezt mi levéltárosok úgy mondjuk, hogy…”. Emellett természetesen törekszünk arra, hogy az adott levéltári óra végére kialakuljon a résztvevőkben egy általános kép a levéltári munkáról, illetve magáról a levéltárról is. A történeti segédtudományok felhasználása, illetve megismertetése – szemben a száraz levéltártannal – már sokkal több lehetőséget rejt számunkra. Didaktika Múzeumpedagógiával foglalkozó kollégáinktól vehettük át, s használjuk úton-útfé len az élménypedagógia fogalmát. Úgy tűnik, hogy ma már egy tanórán kívüli foglalkozás elképzelhetetlen ennek alkalmazása nélkül. Kérdés azonban, hogy a levéltár alkalmas-e e módszer eszköztárának felvonultatására, illetve nem esünk-e abba a hibába, hogy az élménypedagógia esetleges túlzott használata során a gyerekekben hamis kép alakul ki a levéltárról? Az nyilván cél, hogy a diákok a foglalkozásokon moti váltan, jókedvűen vehessenek részt, s az intézményről pozitív képet vihessenek magukkal haza, de meggyőződésem, hogy az interaktivitásnak egészen más módját kell fellelnünk a levéltár-pedagógiában, mint az most a múzeumokban bevett gyakorlat. 2 Korunkban, mikor az informatikának és az egyéb technikai eszközöknek köszönhetően a gyermeket számtalan inger és számtalan információ éri, egyre inkább háttérbe szorul a monotóniatűrés, olyannyira, hogy az már – szinte mintegy készségként – számos gyermeknél fejlesztésre szorul, azért, hogy azt a minimális szintet, amelyet a szociális közeg elvár tőle, teljesíteni tudja. 2 A múzeumpedagógia gyakorlat központú, a gyermek ek mozgásigényét is igyekszik kielégíteni, gyakran imitálva a régész, a néprajzos vagy a restaurátor munkáját. A levéltári munka több tekintetben különbözik ezektől, így nekünk más utat kell követnünk. Pál Ferenc
