Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 4. szám - Műhelymunkák - Tóth-Péter Veronika: Levéltárpedagógiai-foglalkozások a Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltárában
55 2019/4. érzi magát tehetetlennek a pedagógus és a látogatások alkalmával is előelő fordul, hogy új hely láttán sem szeppen meg a diák, s megszokott viselkedésformáját hozza. Legtöbb esetben a pedagógus már előre mérlegel, és az ilyen osztállyal nem is jelentkezik, vagy a „rebellis” diáknak más programot szervez erre a napra, de alkalomadtán előfordul olyan helyzet, hogy nekünk kell megbirkózni vele. Természetesen a kís érő pedagógus segítségünkre van , de alapvetően a mi óránkon nekünk kell rendet tartanunk. Ilyenkor rögtönöznünk kell, és kreatívan le kell kötni a rendetlenkedőt, hogy csöndben legyen. Kapjon önálló feladatot, foglaljuk le. Ha végképp nem boldogulunk, kérjük a pedagógust, legyen kedves vele sétálni egyet. Akár érdektelenséggel is találkozhatunk bizonyos százalékban, ahol szintén nehéz dolgunk van. Igyekezzünk megfogni az érdeklődésüket, de ha végképp nem megy, akkor engedjük őket, hogy csöndben elfoglalják magukat, míg a többiekkel dolgozunk. Az esetek többségében a pedagógus érzi, hogy probléma volt, a csoport viselkedése nem felelt meg az elvártaknak, így érdemes megbeszélni vele a további foglalkozásokat. Fordult már elő olyan osztály, akik több alkalomra jelentkeztek be, de az első foglakozás után az osztályfőnök maga kérte a további órák elhalasztását és törlését a csoport magatartására hivatkozva. Mindenkinek ez volt a legkevésbé kellemetlen. Az évfolyam másik osztályával semmilyen gond nem volt egyik foglalkozáson sem. Tapasztalatok Minden levéltári óra után szükség van pár percre vagy akár többre is, hogy megvizsgáljuk a foglalkozásunkat kívülről is. Érdemes önreflexiót tartanunk, amelyet akár rögzíthetünk is a foglakozás segédletei között, hogy máskor mire figyeljünk, mik voltak azok a pontok, amelyek kiemelkedően jók voltak, mik voltak azok a részek, ahol lehetnénk jobbak, csinálhatnánk valamit másként. Az egyik legjobb mércéje foglalkozásunknak, ha vendégkönyvünk van, amelybe a diákok szabadon írhatnak. Ebbe sematikus rajzokkal, a divatos #hashtag-ekkel és emojikkal, saját szavaikkal mondhatják el gondolataikat, véleményüket. Mindig van a foglalkozás után egy összegző érzésünk, mennyire vagyunk elégedettek magunkkal, az aznapi foglalkozással. Előfordul, hogy érezzük, tudjuk, hogy valamit másként kellett volna csinálni, másként kellett volna felépíteni. Ne szégyelljük ezt megvallani magunknak, hiszen jobbá lenni egy folyamat, amelynek első lépése a felismerés. Tapasztalataink végső összegzésére pedig legkiválóbb az év vége, hiszen ilyenkor minden más téren is igyekszünk rendet tenni, lezárni az elmúlt munkában töltött időszakot is. A levéltári órákat is érdemes összefogni, összerendezni, levonni tanulságainkat, nyugtázni eredményeinket, kitűzni új céljainkat a jövő esztendőre, s az idei év csoportjai és látogatóinak százai felett pedig csak pár pillanatig elmerengve egy új lélegzettel nekilátni az új témák tervezgetésének. Levéltár-pedagógiai foglalkozások–MNL KEML