Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. szám - Forrás és érték - Györgyi Csaba: Őrszemek, regösök, garabonciások: az Őrszemcsapatok és az Úttörőegyüttes Ifjúságmozgalmi alternatívák az államszocializmus idején
44 Levéltári Szemle 69. évf . Emellett gond volt az is, hogy az illetékesek az együttes tagtoborzását sem segítették kellőképpen. 83 Nem volt megoldott kérdés az Úttörőegyüttes hovatartozása sem: felmerült a fővárosi hatáskörből országos hatáskörbe történő áthelyezés gondolata is. 84 Az együttes, az 1966-ban történt újraalakításáig, a KISZ Központi Együttes utánpótlás-csoportjaként működött. 85 Ebben az átmeneti időszakban, 1965 áprilisában Görög Péter művészeti vezető újabb, részletes beszámolót készített az együttes működéséről. Bár a KISZ Központi Együttes évi rendszeres toborzásai ekkor is zajlottak, de az „utcáról” való tagfelvétel helyett – annak szakmai színvonalra gyakorolt negatív hatása miatt – egyre inkább az utánpótláscsoport – az Úttörőegyüttes szakmai munkája során kinevelt – tagjai kerültek át a fiatal felnőtt csoportba. Ezt különösen a harmonika-zenekar esetében lehetett megfigyelni, ugyanis a felnőtt csoport utánpótlását szinte teljes egészében az „állandóan színpadképes” úttörőzenekar biztosította. 86 1966-tól az újjáalakult Úttörőegyüttes, egészen 1988-ban történt megszüntetéséig, második aranykorát élte. Az 1975. évi adatokat alapul véve az együttes átlagosan heti két alkalommal tartott próbákat. A tánckar négy korcsoportban, speciális táncpedagógiai tanmenet szerint dolgozott. A szólistacsoportot énekes és hangszeres szólisták alkották, míg az irodalmi csoport dokumentumműsort, gyermekmusicalt, illetve gyermekkabarét állított színpadra. 87 Gyakorlatilag megvalósult az a cél, amelyet egy 1977. évi dokumentum az együttes középtávú továbbfejlesztése kapcsán kitűzött: az Úttörőegyüttes „váljon a budapesti úttörő-amatőr művészeti mozgalom fontos műhelyévé”. 88 Az Úttörőegyüttes pedagógiai sajátosságának tekinthető az 1972-ben bevezetett együttesi vagy művészeti szakpróba-rendszer, amelynek az előzményét 1958-ban még regös különpróbának nevezték, nem sokkal később pedig már mint „Hétszínvirág” szakpróbát hirdették meg. Ez a különpróba három területet érintett: az állandó csoportokban történő részvételt, népművészeti szakköri munkát, illetve kulturális foglalkozásokat. A szakpróbát évente, az úttörőév elején írták ki, és letételét, 83 Ilyen rendelet volt például az, amely szerint az iskolákban az Úttörőegyüttes énekkara mellett külön is kellett énekkart működtetni. Feljegyzés az Úttörő Együttes munkájáról, Váradi István, 1962. szeptember 18., 1. BFL X. 9. b. 84 Feljegyzés a KISZ Központi Művészegyüttes mellett dolgozó úttörő együttes munkájáról, KISZ KB Úttörő Osztály, 1962. november 23. 2. BFL X. 9. b. 85 Javaslat az Úttörő Központi Együttes magalakítására, Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége, 1966. szeptember 6. 1. BFL X. 9. b. 86 Az utánpótlás csoportokban folyó művészi, eszmei, politikai munka, Görög Péter művészeti vezető, 1965. április 26. 1., 3. BFL X. 9. b. 87 Javaslat az Úttörő Központi Együttes magalakítására, Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége, 1966. szeptember 6. 42. BFL X. 9. b. 88 A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége 1977. november 1-i határozata a Központi Úttörő Művészegyüttes munkájára, a továbbfejlesztés középtávú feladataira (kiadva: 1978. március 9-én). 1. BFL X. 9. b. Györgyi Csaba
