Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. szám - Forrás és érték - Györgyi Csaba: Őrszemek, regösök, garabonciások: az Őrszemcsapatok és az Úttörőegyüttes Ifjúságmozgalmi alternatívák az államszocializmus idején
45 2019/2. az egyes szakterületek vezetői által adott „szakpróba-pontok” összesítésével, vagyis a csoportokban, szakkörökön és foglalkozásokon történő tevékeny részvétel alapján az Úttörőegyüttes vezetője igazolta. 89 Az Őrszemcsapatok megálmodói korábban egy újszerű, „gyermekbarát” pedagógiai szemléletet próbáltak meg érvényre juttatni az i?úság nevelésében, amely aztán az Úttörőegyüttesben, leginkább Váradi István személyiségének köszönhetően ki is bontakozhatott. „Váradi István és körülötte lévő szellem beszippantotta a gyerekeket… annak hangulata volt.” Bizalmi viszony alakult ki a gyerekekkel, de éppoly fontos volt a vonzó, értelmet adó tevékenység is, amely különböző társadalmi csoportokból érkező tagokat egyformán elérte és megérintette. A gyermekeket partnernek tekintették. „Ez az úttörőmunka nem volt sablonos, unalmas, mindig újat nyújtott.” Mindezt a fiatalként résztvevők visszaemlékezései is jól példázzák: „Észrevétlenül lettünk természetesek, őszinték, egymásért lelkesek… Az együttesben olyan bensőséges hangulat alakult ki, amilyennek az iskolában még nyomai sem voltak.” 90 Már az úttörőmozgalom szerveződése idején, az 1940-es évek második felében, majd az őrszemmozgalom pedagógiájában is fontos szerepet kapott az önkéntesség eszméje, amely az Úttörőegyüttesben aztán alapvető fontosságúvá vált: „A közösséghez való tartozás nem volt kötelező; független volt az iskolai élettől; maximálisan biztosította a gyermekkori fantázia és romantika iránti vágyak kiélését.” 91 „Egy hagyományos úttörőcsapatban egy rendezvény kapcsán elhangzott a kérdés, hogy kötelező-e, míg a József Attila Úttörőcsapatban az hangzott el, hogy mehetek-e?” 92 Gulyás András, az Úttörőegyüttes volt tagja, így vallott arról az időszakról: „Ének- kar, táncosok, harmonika-zenekar, később irodalmi színpad, plusz – mindanynyiunknak – a mozgalmi élet, ez volt a Váradi István vezette 10. számú Központi József Attila Regőscsapat, a központi úttörőegyüttes, amely sokunknak éveken át nem a második otthonunk, hanem az egész világunk volt.” 93 1987-ben még a témával foglalkozó szakemberek is úgy vélték, hogy az Úttörőegyüttes „közösségi arculata az úttörőmozgalom legjobb időszakainak sajátosságait viselte magán,” sőt, „a közösségi szerkezet dolgában […] megelőzte korát […] mintegy előképe volt az úttörőközösségek szerveződési forradalmának”. 94 Ez a szerveződési forradalom azonban elmaradt, hiszen a fent idézett tanulmány megszületésekor már közel voltak az Úttörőegyüttes végnapjai. 89 Művészeti szakpróba az Úttörőegyüttesben. Hogyan? Az úttörő- és művelődési házak tájékoztatója, 1976. 3. sz. 10. és 12. 90 Az e bekezdésben szó szerint idézett szakaszok forrása: Fehér–Gulyás–Révész, 2018. BFL X. 9. c. 3. 91 Fehér, 2010: 16–18. 92 Fehér–Gulyás–Révész, 2018. BFL X. 9. c. 3. 93 Gulyás, 2016: 22. 94 Böjte–Papp, 1987: 1–2. Őrszemek, regösök, garabonciások
