Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 1. szám - Műhelymunkák - Szabó Attila András: Osztrák–magyar kolonizációs kísérlet Nyugat-Afrikában – 1899/1900, Rio de Oro
47 2018/1. nyugaton, délről tartottak a Földközi-tenger partján található Tripoli vagy Tunisz végpontok felé. Az Atlanti-óceán partján fekvő Rio de Oronak a sivatagi kereskedelembe vonása, a szállítás lebonyolításának veszélytelenebb és gyorsabb módját kínálta. Korabeli számítások szerint a teljes áruszállítási idő a vasútberuházások által a harmadával csökkenthető lehetett volna. A nyugat-szaharai spanyol területet bemutató szakirodalom akkoriban nagyon kevés volt, nem csoda, hogy kezdetben az Osztrák–Magyar Monarchia is sötétben tapogatózott. Úti beszámolókkal kizárólag a vidéket átutazó spanyol katonák, ferencesek és kanári-szigeteki halászok szolgáltak. Pontos spanyol hidrológiai térképek hiányában utóbbiak kínálták a legmegbízhatóbb információkat a partvidék halászati, vízügyi helyzetéről. Az említett források felhasználásával a monarchia tangeri főkonzulja, Hohenwart gróf kifejezetten élvezetes, útleírásként is funkcionáló területleírásokat készített Ausztria– Magyarország részére. 5 Természetesen a sok „közvetített” információ miatt lehettek pontatlanságok a jelentésekben. Növeli az írások szavahihetőséget az azokhoz szerelt három kézzel készített vázlatrajz pontossága, amelyek a mai térképekkel is meggyőző összhangban állnak. 6 Földrajzilag a spanyolul Rio de Oro-nak nevezett partszakasz nagyrészt a mai Nyugat-Szahara területét fedi le, annak is az Atlanti-óceánnal határos sávját. A pontosabb földrajzi koordinátákat a legészakibb pont spanyolul Cabo Bajador (északi sz. 27°50’, bár a térképeken inkább az északi szélesség 26°-a körül azonosítható be e pont, talán némi kartográfiai hiba csúszott a pontos érték meghatározásába Hohenwart gróf jelentéseibe), míg délről Cabo Blanco hegyfoka (északi sz. 20°47’) jelölte ki. Délebbre húzódott a francia koloniál terület Sengambia. A szárazföld felé a sivatag miatt mozgott a határ, kb. 30 km mélyen nyomultak csak előre a spanyolok. A 19. század végén ugyan a spanyolok aknázták ki a kereskedelmi lehetőségeket ezen az afrikai parton, nem ők voltak a partszakasz első európai „urai”. 5 Mai szóhasználattal úgy mondhatnánk elkészült a vidék német nyelvű marketing anyaga Ausztria–Magyarország részére. Területleírások a főkonzul 14. számú (1899. 04. 03.) és 39. számú (1899. 09. 05.) jelentéseiben. Lásd 1. és 2. ábra. [Az ábrákra való hivatkozást inkább a főszövegbe kell tenni, estleg többször is hivatkozni rájuk, de csak ha indokolt!] 6 Egy rajz készült a teljes partszakaszról Cap Bajador-Cap Blanco között, megjelölve az éltető sivatagi kutak helyét, a környező kabil törzsek szálláshelyeit, a környék járható sivatagi karavánútjait, és azon pontokat a parton, amelyekről a követ információkkal rendelkezett, kicsinyítési skála e térképhez nincsen; egy térkép csak a Rio de Oro-félszigettel 1:160000 mértékkel; egy pedig a kb. 23°északi szélességen fekvő Cintra-öbölről készült 1:125000 mértékkel. Osztrák – magyar kolonizációs kísérlet Nyugat-Afrikában...
