Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 3. szám - Mérleg - EÁrchívum – Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Dávid Péter)
80 Levéltári Szemle 68. évf . mégpedig az, hogy az ilyen kötetekbe túlságosan sokféle tudományos téma, egymástól eltérő megszólalásmódok kerülnek egybe a kultusz egységesítő miliőjében. Ezt a problémát a szerkesztők úgy próbálták megoldani, hogy nagyjából tematikus egységeket hoztak létre az értekezésekből. Az első ilyen, a „Források, kútfők, töredékek” szövegközléseket tartalmaz, a második, a „Hatalom, diktatúra, megtorlás” pedig a kommunista diktatúra bugyraiba kalauzolja az olvasókat. A „Körben – család, közösség, társadalom” már egy nehezebben körvonalazható szövegcsoport, hiszen egy fogalomtörténettel foglalkozó tanulmány kerül egy várostörténeti (vagy katasztrófatörténeti) és egy kultusztörténeti értekezés mellé, amit egy Küry Albert alispán működéséről szóló és egy polgári szokásokról írt tanulmány egészít ki ciklussá. A negyedik rész, az „Arcvonások, portrék, karakterek” nagyjából egyes emberekről ad leírást, amit a „Békés megye forrásvidékén” című ciklus hat, a címben jelölt térséghez kapcsolódó tanulmány követ. Ezektől némileg különválik az „(Igazgató) Úr ír”, ami az ünnepeltet méltató írást és a már említett bibliográfiát tartalmazza. Ám nemcsak témára nézve sokszínű a kötet, de többféle műfajt is magába foglal. Szövegközlések (melyeket a szerkesztők jó érzékkel fésültek egybe, egy ciklusba), tanulmányok, sőt egy adattár is olvasható itt. Mellettük Erdmann Gyula egy lábjegyzet nélküli, egyébként kiváló összefoglaló esszét írt a kötetbe az ’56 utáni Békés megyei megtorlásról, Elek Tibor pedig Erdész Ádám irodalmár-pályafutását felvázoló, szintén remek esszével gazdagította a könyvet. Nem volt hát könnyű dolguk a szerkesztőknek, Héjja Julianna Erikának és Sáfár Gyulának, akik igyekeztek a legideálisabb megoldást megtalálni: téma szerint, azon belül pedig nagyjából kronológiai sorba rendezni az írásokat. A kötet címében is megjelenő archívum jelleget a szövegközlések emelik ki leginkább. Tilcsik György a Mezőhegyesi Cs. kir. Ménesről közli Kunits Mihály 19. századi ismertetőjét, kapcsolódva egyrészt Erdész Ádámnak a mezőhegyesi ménesről szóló munkájához, másrészt felhívva a figyelmet a 19. századi utazók értékes leírásaira. A szöveg olvasását megfelelő jegyzetanyag segíti, Kunits szövegét pedig térkép is kiegészíti (sajnos két lapra szabdalva, nehezen áttekinthető módon). Pajkossy Gábor, a kiváló történész Kossuth egy korai szövegét közli „Criticai töredékek” címmel 1832 decemberéből. Gecsényi Lajos Bartók László zágrábi főkonzul 1941-es naplójából választott egy izgalmas szövegrészt Jugoszlávia német támadás előtti utolsó időszakából. Az így megismert nagyon szimpatikus politikus nemcsak reálisan mérte fel a térség országainak lehetőségeit, de saját gondolatainak, érzéseinek és félelmeinek leírásával emberközelivé is tette ezt a naplót. Az utolsó szövegközlés Nagy Mihály Zoltán tollából származik, aki Márton Áron, gyulafehérvári püspök egyik, a Szekuritáté által lehallgatott beszélgetését tárja az olvasók elé. Összefoglalóan elmondható a szövegközlésekről, hogy még laikusok számára is izgalmas olvasmányok lehetnek, bár a jegyzeteket talán egységesíthették volna a szerkesztők (Kunits Mihály szövegében lábjegyzetek segítik a tájékozódást, a Kossuth Criticai töredékeiben viszont a szöveg előtt kapnak helyet a magyarázatra szoruló részek leírásai). Mérleg
