Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 3. szám - Mérleg - Bárth János: Jankováci levelek (Polgár Tamás)
76 Levéltári Szemle 68. évf . Bárth János: Jankováci levelek Jobbágyvagyon és örökösödés a bácskai Jankovácon a XIX. század első felében MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltára, Kecskemét, 2018. 264 p. ISBN 978-963-9815-50-6 Aki esetleg a címben szereplő földrajzi nevet keresné a mai térképeken és a Google Maps nem adna ki találatot, ne csodálkozzon. A Bárth János által ábrázolt egykori Jankovác jobbágyi világának színhelyet adó település ma Jánoshalma néven keresendő. A középkori Jankó, Jankszállásként említett puszta, majd falu a török háborúk utáni kamarai újratelepítést követően virágzott fel, és vált mezővárossá. A szerző által vizsgált időszakban az ország területéhez viszonyítva még földrajzi elhelyezkedése is más volt Jankovácnak, mely 1904 után kapta a Jánoshalma nevet. A 19. század első felében még Bács-Bodrog vármegye legészakibb csücskének volt meghatározó mezővárosa. Trianon utáni helyzete változott, a mai szerb–magyar határhoz viszonyítva 35 kilométerre található, Tompától északnyugatra. Az 1944-ben született Bárth János egész életét az alföldi tanyavilág, az egykori mezővárosok és falvak paraszti társadalmának, néprajzának, agrártörténetének, népesedéstörténetétének, vallási néprajzának vizsgálatával töltötte. Muzeológusi, történészi, oktatói pályájának során számtalan érdekes és fontos kötetet, tanulmányt készített a 18-19. századi Duna-Tisza közén élő emberek életmódjáról, szokásairól, társadalmáról és gazdálkodásáról. Ezen újabb kötet szülőföldjének, Jankovácnak az agrártársadalmáról szól, bemutatva egy 19. századi Bács-Bodrog vármegyei mezőváros életmódját, lakóinak gazdálkodását, társadalmának rétegződését, tárgyi néprajzát. A kutató kergethet nagy álmokat egy-egy történeti téma kibontása során, azonban az írott és helyenként a tárgyi források megléte, vagy meg nem léte sokszor behatárolja lehetőségeinket. Jankovác mezőváros vizsgálata kapcsán azonban források bőségéről beszélhetünk és a szerző alaposságát dicséri, hogy e forrásokat példaértékűen használta fel. Az alföldi mezővárosok esetében sokszor tapasztaljuk azt, amit a dunántúli recenzens is irigyel, hogy a 19. század első feléből származó mezővárosi tanácsi jegyzőkönyvek is fennmaradtak. Jankovác esetében is rendelkezésünkre állnak szerencsére e ritka források. A korszak rendi társadalmában mindig fontos volt a jobbágytelkeket birtokló földesúri család személye, annak viszonya a településhez. A történész, néprajztudós szempontjából pedig az lényeges, hogy e család anyaga megmaradt-e az utókornak. A település birtokos családjának, az Orczy családnak a levéltára az MNL Országos Levéltára P szekciójában rendelkezésre áll, és emellett MÉRLEG
