Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 3. szám - Kilátó - Vér Eszter Virág: Vándorünnep: történeti kutatások lehetőségei Párizsban
70 Levéltári Szemle 68. évf . A Quai d’Orsay-n rendkívüli nehézséget jelentő, fokozódó helyhiány és az egyre kedvezőtlenebb kutatási körülmények miatt új levéltári központot építettek Párizs egyik külvárosában, La Courneuve-ben, Henri Gaudin tervei alapján. A 2009-ben átadott épületegyüttes nem csupán a korábban különböző helyszíneken őrzött levéltári egységek egyesítését tette lehetővé, hanem további folyamatos gyarapodás számára is megfelelő raktározási körülményeket teremtett; s ezzel a Quai d’Orsay és a rue de la Convention-on működő konferencia-központ mellett a La Courneuve-i részleg jelenleg a külügyminisztérium harmadik párizsi egysége. A levéltári iratanyagok négy stage-re – nagyobb szerkezeti egységre – tagolódnak. A levéltárosok feladatait a levéltári teendők főbb funkcióinak figyelembevételével alakították át, 1984-ben. Az „Irányító és Rendező Részleg” részben a rendezési, irattári feladatok ellátását végzi, „archives intermediaire”-k ént is működik, ennek megfelelően a németországi és ausztriai francia megszállás során keletkezett iratanyagokat, magánarchívumokat, és egyéb elbeszélésen alapuló anyagokat (visszaemlékezéseket, interjúkat) is őriz. A „Történeti Részleg” állományában kutathatóak azon 30 évnél korábban keletkezett iratanyagok, amelyek derogációs eljáráson túljutva, kutatási korlátozások nélkül hozzáférhetőek. A „Szerződések Részlegében” találhatóak a bi- és multilaterális nemzetközi szerződések eredeti példányai, valamint azon nemzetközi egyezmények másodpéldányai, amelyekben Franciaország is szerepet vállalt. A levéltár (a hazai gyakorlathoz hasonlóan) önálló részlegként üzemelteti könyvtárát, amely több mint 500 000 rekordot számlál, s a kutatók számára csak külön, minisztériumi engedéllyel használható. Archives nationales (France) A francia Nemzeti Levéltár az állami adminisztráció központi szerveinek levéltárait „kezeli” – kivételt képez ez alól a továbbra is szakminisztériumi fenntartásban működő Honvédelmi Minisztérium Levéltára, és Külügyminisztérium Levéltára –; gyűjtőköre emellett a közérdekű jogbiztosító iratanyagok megőrzésére, valamint a nemzeti értékeket képviselő személyi fondokra is kiterjed. A francia Nemzeti Levéltár létrejötte is a forradalomhoz köthető. Az ancien régime idején nem működött egyetlen, a teljes adminisztrációra kiterjedő, szervezetileg egységes központi levéltár. Mindössze a kiemelten fontosnak vélt szervek (p éldául Parlament, Kancellária, Külügyminisztérium stb.) archívumainak őrzése valósult meg, különböző helyszíneken. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1790. szeptember 12-ei ülésén döntött a korábbi levéltárak Országos Levéltárrá való átnevezéséről, illetve összevonásáról. Az 1794. június 25-ei törvény rendelkezett a Nemzeti Levéltár egységes szervezetének kialakításáról, valamint szerepének meghatározásáról is. Emellett a törvény a működést illetően három, máig relevánsnak tartott alapelvet rögzített: a Nemzeti Levéltár központi szerepéről, az állampolgárai számára biztosíVér Eszter Virág
