Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 3. szám - Kilátó - Laczlavik György – Sági Éva – Telek Ágnes: Ausztriai levéltári tanulmányút tapasztalatai
52 Levéltári Szemle 68. évf . A fenntartóhoz való viszony A legtöbb tartományi levéltár a tartományi közigazgatás része, nem önálló jogi személyek. Három példán keresztül szeretném bemutatni az egyik vagy másik irányba eltérő eseteket. Karintia levéltári törvénye a tartományi levéltárra önálló intézményként (Anstalt) tekint, mely nagy önállóságot biztosít az intézménynek. Így például három személy kivételével magánszerződések keretében alkalmazzák a munkavállalókat. Az igazgatót tíz évre nevezik ki, amely egy alkalommal meghosszabbítható, amihez már újabb pályázat kiírása sem szükséges. A levéltár megtakarításai a sajátjai, azokat nem vehetik vissza. A lehetőségek azonban nagy felelősséggel is járnak. A levéltár költségvetésének 15%-át köteles saját magának kitermelnie, ennek következtében mindenből pénzt próbálnak csinálni (bérbe adják az előadótermüket, ahol legalább kéthetente rendezvényt tartanak, a parkolókat, pénzt kérnek a másolatokért, szakvéleményekért stb.). A levéltár leginkább egy önálló vállalkozáshoz hasonlít. Vállalják például községek krónikáinak kiadását: a megrendeléstől a nyomtatásig mindent ők intéznek. Az ajándékba kapott könyveket eladhatják, minden év novemberében vásárt tartanak a könyvekből, akár 10 000 euró bevétellel. A Karintiai Takarékszövetkezet 1997 óta évi 6000 euróval a levéltár szponzora. A levéltárban mindez jól bevált, a hasonló feltételek mellett működő tartományi múzeum azonban csődbe ment. A Grazi Városi Levéltár esete is tanulságos. 2005-ben kiszervezték a múzeumot a város alól, ekkor lett k?. (GmbH). A levéltár 2014-ben került a múzeum szervezeti alárendeltségébe. Ezelőtt tulajdonképpen nem is beszélhetünk levéltárról, csak irattárról, így például az okleveleket a tartományi levéltárba adták letétbe, melyek azóta is ott találhatók. 2014-ben alkalmazták az első diplomás levéltárost. A múzeum és a levéltár az egyesítés óta együtt felel a várostörténetért. A Salzburgi Városi Levéltár a másik irányban eklatáns példa. Az intézmény vezetőjének ugyanis az volt a stratégiája, hogy a levéltárat teljesen a városi közigazgatás részéve teszi. Első lépésben 2001-ben átvették a Statisztikai Hivatal irattárát és feladatait, mivel az igazgató matematikus is, aki 2011-ben a népszámlálást is levezényelte. A levéltár átmeneti levéltárként is funkcionál, az iratértékeléseket és a selejtezéseket döntően a levéltár épületében végzik. Az építési ügyiratok szintén a levéltár épületében találhatók, lezárásuk után rögtön idekerülnek. A város elektronikus iktatási rendszerén (Fabaso?) keresztül napi kapcsolatban állnak a hivatallal, és kölcsönöznek ügyintézésre aktákat. A stratégia sikerességét mutatja, hogy míg a salzburgi levéltár évi költségvetése 1,8 millió euró, addig a grazi múzeum és levéltár csak 1,2 millió euróból gazdálkodhat évente. Ez akkor különösen figyelemreméltó, ha figyelembe vesszük a két város méretbeli különbségét, Graz lakossága például majdnem kétszerese Salzburgénak. Laczlavik – Sági – Telek
