Levéltári Szemle, 68. (2018)

Levéltári Szemle, 68. (2018) 3. szám - Haraszti Viktor: Adatvédelem és nyilvánosság – Szemelvények a személyes adatok védelme és a levéltári kutatás, nyilvánosság konfliktusai köréből

9 2‍0‍1‍8‍/‍3‍.‍ Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mind a kutatás engedélyezésének szabályait, mind a kutatásra vonatkozó korlátokat, ezek garanciáit törvényi szin­ten kell szabályozni úgy, hogy az alapvető jog lényeges tartalmát a szabályozás nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor elutasította az indítványozó azon álláspontját, amely szerint alkotmányos követelmény lenne a közgyűjteményeknek és a levéltáraknak a nyilvánosság előtti korlátlan megnyitása, azaz a kutatás szabad­ságának korlátlan biztosítása. Az alkotmánybírósági döntés talán legvitatottabb része ezzel, a kutatói minőség megkövetelésével kapcsolatos. Az indítványozó ezt alkotmányellenes követelménynek tartotta, míg az Alkotmánybíróság a beadványnak ezt a részét elutasította. Az Alkotmánybíróság döntését az Alkotmány tudományos élet szabadságát garan­táló 70/G. § (1) bekezdésére vezeti vissza. „A kommunikációs alapjogok e nevesített szabadságjogának sajátja, hogy a benne foglalt állami kötelezettséggel, alkotmányi feladattal szemben az alanyi jogok jogosultjai a tudomány művelői. Vagyis a tudo­mányos élet szabadsága mindenkit megillet ugyan, azaz mindenkire vonatkozik, a szabadság konkrét jogosultjai ugyanakkor meghatározhatóak.” Más megfogalma­zásban: „A tudományos élet szabadsága tehát magába foglalja a tudományos ku­tatáshoz és a tudományos igazságok és ismeretek terjesztéséhez való szabadságjo­got, amely tágabb értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz kapcsolódik, egyúttal tartalmazza az államnak azt a kötelezettségét, hogy tartsa tiszteletben, és biztosítsa a tudományos élet teljes függetlenségét, a tudomány tisztaságát, elfogu­latlanságát és pártatlanságát. A tudományos élet szabadságához fűződő jog elvileg ugyan mindenkit megillet, a szabadságjog tényleges jogosultjai azonban csak a tu­domány művelői.” Ebben a kérdésben viszont, ti. a tudományos minőség meghatározásában – a tu­domány autonómiája folytán – ugyancsak egyedül „a tudomány művelői jogosultak dönteni”. Az   alkotmánybírósági döntés alapján ugyanakkor „a tudomány szabadsága – másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkot­mányos érdek garantálása érdekében – még a jogosultaknak ebben a meghatározható jogosulti körben is korlátozható”. 14 Az Alkotmánybíróság kutató és kutató közti megkülönböztetése megosztotta a véleményeket. Trócsányi Sára szerint a tudományos élet szabadságát megfogalmazó elvi álláspont és az azt korlátozó gyakorlati megközelítés komoly ellentmondásban van. Az  Alkotmánybíróság „egy szabadságjog vonatkozásában »elvi « és »gyakorlati« jogosultakra osztja az Alkotmány által meghatározott »mindenki«-t. Nehéz ugyan­akkor a tudományos ismeretek terjesztéséhez való jogot úgy gyakorolni, hogy azt nem lehet az ismeretek közvetlen megszerzésével megalapozni. ” 15 14 34/1994. (VI. 24.) AB határozat 15 Trócsányi Sára: Információs jog – múlthoz való jog? Az odaátra nyíló ajtó. Bp., 2001. 139–150. Adatvédelem és nyilvánosság

Next

/
Oldalképek
Tartalom