Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Somorjai Ádám OSB: Agostino Casaroli bíboros levéltári hagyatéka
5 S OMORJAI Á DÁM OSB AGOSTINO CASAROLI BÍBOROS LEVÉLTÁRI HAGYATÉKA Életrajzi elemek Agostino Casarolit a szakirodalom általában bíborosként említi. Nem alap nélkül, mert élete végén bíborosi rangot élvezett. Ugyanakkor nem helyes őt bíborosnak tartani pl. 1963-ban, amikor életében először járt szocialista országban, így Magyarországon és Csehszlovákiában, mert ekkor az egyházi ranglétrán ugyan fontos, de még mindig nem püspöki, érseki címmel rendelkezett, hanem a Vatikáni Államtitkárság vezető funkcionáriusai közé kerülve, monsignore, azaz pápai káplán, majd pápai prelátus volt. Agostino Casaroli 1979-től Őszentsége államtitkári tisztségét töltötte be, ami a pápa után a második hivatali munkakör a Vatikánban, ekkor lett bíboros, 1 kinevezésére a francia Jean Villot bíboros államtitkár, korábbi hivatali főnöke halálát követően került sor, s ezt a munkakört tizenegy esztendőn át töltötte be. Majd hivatalát átadva Angelo Sodanónak, élete végén a Vatikán állam területén lakott és 1998-ban halt meg. Címtemplomában temették el, a római belváros, a Velence-tér (Piazza Venezia) közelében, a Pápai Gergely Egyetem (jezsuita egyetem) épületének tőszomszédságában. Így az egyetem magyar hallgatói, ha befordulnak a minoriták által kezelt Santi 12 Apostoli templom sarkán, arról a térről, ahol hagyományosan a szakszervezeti kezdeményezésű tüntetések indulnak, az ő közelében vannak. Casaroli neve a vatikáni keleti politika, német nevén ostpolitik révén lett ismert és megkerülhetetlen. Sokan neki tulajdonítják annak érdemét, a dialógust a szocialista országokkal és néhány egyezmény megkötését. Aki azonban úgy véli, hogy ő találta ki és irányította az ostpolitikot, nem gondolja végig, hogy feladata inkább a frontmunka végrehajtása volt, és elöljárói szándékait váltotta aprópénzre. Emlékirataiban leírja, milyen érzés volt számára, aki korábban a Vatikáni Államtitkárságon a latin-amerikai országok ügyintézője volt, ott állni a vasfüggönynél az esti sötétben és várni az ismeretlen világ küldöttjeire, hogy kocsival budapesti tárgyalásai helyszínére vigyék. Ezt a jelenetet idézi fel Casaroli emlékirataihoz írt bevezetőjében hivatali munkatársa, majd az államközi kapcsolatok terén utódja, Achille Silvestrini is, 2 hangsúlyozva, mennyire újszerű, „ugrás a 1 1979. április 28-án pro-államtitkár, majd miután II. János Pál pápa bíborossá kreálta, ugyanazon év július 1-től bíboros államtitkár. 2 Achille Silvestrini (1923 – ), r. kat. pap 1946tól, 1953tól a Vatikáni Államtitkárság szolgálatában, 1958tól Domenico Tardini bíboros államtitkár személyi titkára, ezt a munkakörét megtartotta Amleto Giova n-
