Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - Hamerli Petra – Somorjai Ádám OSB: Lorenzo Schioppa első magyarországi nuncius a protestánsokról 1920–1924
Lorenzo Schioppa elsőmagyarországi nuncius a protestánsokról 1920–1924 45 Ezt a helyzetet látva a nuncius kötelességének érezte, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy valahogyan megakadályozhassa a családi és társadalmi kötelék folyamatos gyengülését, amelyet a nevezett törvény tett lehetővé. 1923 októberében, a Budapesten megrendezett XVI. Katolikus Nagygyűlésen Schioppa tiltakozó beszédet mondott a válás ellen, és felszólította a katolikus köröket is az ellenlépésekre. 26 Mivel a nuncius úgy ítélte meg, hogy az ő szavai nem hozták meg a kívánt eredményt, megkérte a magyar püspököket arra, hogy nyíltan álljanak mellé a válás elleni kampányban. A püspöki kar, eleget téve a kérésnek – a nuncius szerint – kitűnően megfogalmazott körlevelet terjesztett elő, amelyet a katolikus körök nagy megelégedéssel nyugtáztak. A nuncius azonban meg volt győződve arról, hogy gyakorlati eredményeket csak abban az esetben lehet várni a válások számának mérséklését illetően, ha az azt elősegítő törvényt támadják meg. Schioppa Magyarországon ezt kivitelezhetőnek tartotta, mivel a kormány nem volt vallásellenes, a társadalom többsége hívő, és a parlamenti képviselők között 14 pap, valamint jó katolikusok is helyet foglaltak. Ezenkívül a püspöki kar is határozottan fellépett a válást szabályozó törvény ellen, aminek szükségességére a nuncius hívta fel az esztergomi érsek figyelmét az október 6án kelt levelével; ennek szövegét továbbította hivatali elöljáróihoz is. A levélben Schioppa kifejtette, hogy megítélése szerint a püspöki kar előző évi, válásellenes körlevele Csernoch áldásos, fáradhatatlan tevékenységének egyik legnagyszerűbb eredménye volt, amelynek meg kellett volna hoznia a gyümölcsét, azaz a válások számának csökkenését kellett volna eredményeznie. Ez azonban nem történt meg, így a nuncius megkérte a hercegprímást, hogy a soron következő püspöki konferencián hívja fel a püspöki kar figyelmét arra, hogy gyakorlatiasabb és energikusabb cselekvésre van szükség ahhoz, hogy a válások számának növekedése megállítható legyen. A válás ugyanis – folytatta a nuncius – botrányos fejezete a hazáját Mária országának és apostoli királyságnak nevező magyar nemzet történetének, ahol – sajnálatos módon – törvény könnyíti meg a válást, amit sok olyan külföldi állampolgár is kihasznál, akik szabadulni kívánnak a családi kötelékből, amit saját országuk nem tesz lehetővé. Schioppa konkrétan egy erőteljes hangvételű petíció benyújtását javasolta, amely Magyarország katolikus hívei – a nagykorú férfiakat és nőket egyaránt beleértve – nevében a válást szabályozó törvény eltörlését kérte a Nemzetgyűléstől. A Vatikán megbízottja e célból egy Budapest-központú bizottság létrehozását javasolta, amely az egyházmegyei és plébániai bizottságokkal együttműködve aláírást gyűjthet a petícióhoz, amelyet ezt követően a püspöki kar egy tekintélyes személye jóváhagyhat, majd átnyújthat az igazságügyminiszternek azzal a kéréssel, hogy terjessze a Nemzetgyűlés elé. A nuncius úgy vélte, hogy a Nemzetgyűlés – miután 14 papot és több katolikus hívőt is a képviselők között tudhat – bizonyára kedvezően fogja majd fogadni az egyértelműen vallási indíttatású petíciót, amely így nem szíthat vitát az egyes politikai csoportok között, amelyeknek a nevezett képviselők tagjai. Ami a protestánsokat illeti – folytatta Csernochhoz írott szavait a 26 1923. december 18án kelt 2783. sz. jelentés.
