Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - Hamerli Petra – Somorjai Ádám OSB: Lorenzo Schioppa első magyarországi nuncius a protestánsokról 1920–1924
Hamerli Petra–Somorjai Ádám OSB 46 nuncius –, el kell fogadniuk a petíciót támogató többség akaratát, tekintve, hogy mind a magyarság körében, mind a parlamentben kisebbséget alkotnak. Mint Schioppa megjegyezte, javaslata nem újszerű, hiszen sikerrel alkalmazták ezt az eljárást például Olaszországban is, ahol, annak ellenére, hogy gyakran vallásellenes és szabadkőműves kormányok váltották egymást, soha nem vezették be a válást jóváhagyó törvényt. A nuncius végezetül kifejtette Csernochnak, hogy minden bizonnyal Magyarországon is sikeres lehetne ez az intézkedés, hiszen itt nem vallásellenes és szabadkőműves kormány van hatalmon, hanem olyan kormány, amelyik mélyen hívőnek vallja magát, és támogatja a püspöki kart és az egyházat. A magyar nép is javarészt vallásosnak bizonyul, és a parlament is olyan sok katolikus képviselőt számlál, amire sehol másutt a világban nem akadt példa. Ilyen kedvező körülmények között nem lehet másodlagos a katolikusok azon akarata, hogy megmentsék a társadalom és a haza legfontosabb alapját jelentő család egységét. Ennek fényében – folytatta Schioppa – az esetleges politikai ellenvetéseket le kell győznie a vallási, társadalmi és morális szempontból egyaránt kívánatos akaratnak. Végezetül a nuncius tolmácsolta Csernochnak abbéli reményét, hogy a hercegprímás és a püspöki kar egyaránt elfogadja a javaslatot, és hajlandó lépéseket tenni annak sikere érdekében. Csernoch János latin nyelvű válaszát a nuncius 1924. november 1-jén kapta kézhez. Ebben a hercegprímás azt a nézetét juttatta kifejezésre, hogy miután a legutóbbi püspöki konferencia sem hozott eredményt a kérdést illetően, a válás problémája valószínűleg még nem áll készen a megoldásra. A politikai körülmények sem kedveztek annak, hogy egy ilyen megoldással előálljon a katolikus egyház, ezért Csernoch arra kérte a nunciust, hogy tanúsítson megértést a magyar püspöki kar várakozó álláspontja iránt. Bár a magyar katolikus egyház szívén viselte a válás ügyét, sok más problémát is szem előtt kellett tartania, s ezért el kívánta kerülni a vihart. A levél megfogalmazása szerint ez azonban nem jelentette azt, hogy Csernoch a jövőben ne állt volna készen az erélyesebb fellépésre az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket illetően. Természetesen Schioppa nem találta kielégítőnek ezt a választ, és úgy vélte, hogy a körülmények sem igazolják azt. A nuncius nem találta indokoltnak Csernoch válaszát a hozzá írott levelében foglaltak miatt sem, és úgy vélte, hogy a hercegprímás maga is tisztában lehetett azzal, hogy a körülmények nem kedvezőtlenek az általa tett javaslat kivitelezéséhez. Ezenfelül a jelentés nem talált olyan politikai tényezőket sem, amelyek akadályt jelenthettek javaslata megvalósításához, és teljességgel indokolatlannak tartotta a hercegprímás ettől való félelmét. A nuncius szerint nyilvánvaló volt, hogy egy olyan lépés, amelyet javaslata jelentett, tiltakozást válthat ki a protestáns körökből. Emlékeztetett azonban arra, hogy a protestánsok sem törődtek a katolikusok felháborodásával akkor, amikor 1894-ben – a nuncius szavaival élve – „ kiprovokálták ” a válást elismerő törvényt, 27 s ráadásul a protestáns felekezetűek kisebbségben voltak Magyarországon, így alá kellett volna rendelniük magukat a katolikus többség akaratának, már csak azért is, mert a szóban forgó törvény nem politikai, hanem 27 1894. évi 31. törvénycikk a házassági jogról. 1000 év törvényei: http://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=6555 . (Letöltés 2017. október 15-én.)
