Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Krisch András: A soproni evangélikus egyházközség gyűjteményeinek programjai, kiadványai a reformáció 500. évfordulóján

Krisch András 18 A város első evangélikus prédikátora Gerengel Simon 1565-ben szervezte meg a soproni egyházközséget, Magyarország legrégebbi evangélikus gyülekezetét. A város lakosságá-

nak többsége és a politikai vezető réteg is áttért az új hitre, így biztosítva volt a lakosság számára lutheránus hitük szabad gyakorlása. A reformáció térhódítását az sem állíthatta meg, hogy 1584-ben a városnak el kellett bocsátania két evangélikus prédikátorát és iskolamesterét, akik csak a Bécsi békét

(1606) követően térhettek vissza a városba. Ennek az időszaknak volt kiváló városi vezetője az evangélikus Lackner Kristóf (1571–1631). Lackner humanista műveltségű polihisztor, ötvös, író és jogtudós volt, aki 1613 és 1631 között összesen 15 évig töltötte

be a polgármesteri tisztséget. Polgármestersége idejétől a városi tanács 1667-ig az evangélikus egyház presbité-

riumaként működött. 1604-ben megalapította a Soproni Nemes Tudósok Társaságát,

amely az országban az első irodalmi-tudományos egyesületként működött. Iskoladrá-

mákat, verseket írt, kitűnően rajzolt, saját műveit is rézmetszetekkel illusztrálta. Paul Schubert (1585–1649) lelkész, esperes, Lackner kortársa és társa az evangélikus gyülekezet felvirágoztatásában. Ő kezdte el 1624-ben a keresztelési anyakönyvünket vezetni,

ami egyben az ország legrégebbi evangélikus anyakönyve. II. Ferdinánd 1625-ben kitiltotta az evangélikus főnemeseket Ausztriából, ekkor egy részük Sopronban telepedett le, de ide jártak a protestáns országok bécsi követei is istentiszteletre. A 17. század kö-

zepén megerősödött ellenreformáció során I. Lipót rendelete 1674-ben visszaadta az evangélikusok által használt templomokat és beneficiumokat a katolikusoknak. Az ily módon kiszorult evangélikusok a Lackner-házba és Eggenberg hercegnő Szent György

utcai házának udvarába járhattak istentiszteletre. Az evangélikusok 1674-ben a mai templom helyén fatemplomot építhettek, amit az 1676-os tűzvész után újjáépítettek. II. József Türelmi rendeletét követően 1784-ben épült fel az evangélikusok ma is

használatos temploma, a torony pedig 1863-ban, később harangokat is öntettek. A

gyülekezet nemcsak lélekszámban, de anyagilag is megerősödött. Sorra alakultak a kü-

lönböző jóléti intézmények: Testvéregyesület, Nőegylet és Leányegyesület, Diakoniszsza Intézet, Gusztáv Adolf Gyámintézet, Kisdedóvó, Evangélikus Olvasó és Ifjúsági

Egyesület. Felépült az árvaház (1858), fejlődtek, gyarapodtak az iskolák (népiskola, Lí-

ceum). Az I. világháborúban 219 evangélikus soproni katona áldozta életét. Háborús

célokra lefoglalták a templom három harangját, amelyeket csak 1926-ben sikerült pó-

tolni. A II. világháború Sopronnak újabb szenvedést, bombázást, menekülést hozott.

Az evangélikus egyházközség számára a legnagyobb tragédiát a soproni németek 1946os kitelepítése okozta, ekkor néhány hét alatt létszámában megroppant a gyülekezet.

Az 1950-es években az egyházi intézményeket is államosították. A hatalom tudatosan

gyengítette Sopronban is az egyház anyagi és szervezeti erejét, korlátozta a lelkész és a

gyülekezet közötti kapcsolatot, akadályozta a fiatalok közötti szolgálatot. Az 1989-es rendszerváltás a gyülekezet életében is jelentős fordulatot hozott, a soproni evangélikus élet új keretek között folytatódhatott. A Soproni Evangélikus Egyházközség Gyűjteményei (levéltár, könyvtár, múzeum)

számára a 2017-es reformációi év kiemelt fontosságú volt. Az év során számos programmal emlékeztünk meg az 500 évvel ezelőtti eseményekről.