Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Műhelymunkák - Honvári János: Győri sztahanovisták. Horváth Ede útja a hatalomhoz
Győri sztahanivisták – Horváth Ede útja a hatalomhoz 73 Központi Ellenőrző Bizottsághoz fordultak jogorvoslatért. A KEB megállapította, hogy a Háhnék bejelentésében szereplő tények jó része valós, amiért elsősorban a vállalat igazgatóját terhelte a felelősség. Háhn Miksa és dr. Móra Bertalan büntetését megrovásra mérsékelték, ugyanezt a büntetést kapta Horváth Ede és egy sor pártfunkcionárius is. 76 Az érintettek pártfegyelmi büntetését a KEB 1965 májusában törölte. Horváth Edét ebben az évben Munka Érdemrend arany fokozat kitüntetésben részesítették. 77 Igazgatóvá történt kinevezése után hamar visszatetszést keltett a szokásostól sok tekintetben eltérő vezetési stílusa, magatartása, a gyár dolgozóival szemben használt bárdolatlan, esetenként kifejezetten durva, az embereket személyükben megalázó viselkedése. 78 Nehezen tolerálták az alkalmazott hangnemet, a hirtelen haragot. Nem tűrt semmiféle ellentmondást. Sokszor és indokolatlanul büntetett, máskor ugyanilyen könnyen és bőkezűen jutalmazott. A megbántott emberek egy része, utóbb visszagondolva megértette a vezér intézkedéseit. Úgy gondolta, hogy egy 15-20 ezres nagyságú gyárat nem lehetett volna másként vezetni. 79 De azt mindenki elismerte, hogy kiváló gazdasági vezető, jó szervező és a dolgozók jól keresnek az üzemben. Ennek minden bizonnyal nagy szerepe lehetett abban, hogy a Szerszámgépgyár az ’50-es évek végétől sorra csábította el a város vasas üzemeiből, elsősorban a Vagongyárból a legjobb szakmunkásokat. A közép- és felsőszíntű vezetők egy része viszont Horváth Ede magatartása miatt otthagyta a Szerszámgépgyárat és tovább állt – rendszerint a Mezőgéphez dolgozni. (Tény viszont, hogy egy részük az elszenvedett sérelmek ellenére néhány év után visszatért Horváth Ede keze alá.) Nagyon kevés emberrel tegeződött, jobbára még a közvetlen helyetteseivel is magázódott. Csak a gyári párt- és KISZ-titkárok részesedtek abban a megtiszteltetésben, hogy az igazgató tegező viszonyt javasolt nekik. Horváth Ede a beosztottjaival szemben tartotta a háromlépés távolságot, amit meg lehet érteni és el lehet fogadni. Ő azonban azoktól az egykori közvetlen munkatársaitól is elvárta, hogy magázzák, akikkel korábban ugyanazon a munkahelyen ugyanazt a fizikai munkát végezte. 80 Az a fur- 76 Lásd erről: HONVÁRI, 2015. 123–127. és HONVÁRI–TORDA, 2015. 77 MNL OL 288. f. 932. cs. 1965/10. ő. e. 78 Ne gondolja senki, hogy ez a fajta nehezen tolerálható stílus kizárólag Horváth Edére lett volna jellemző abban az időben. A Pamutszövő és Műbőrgyár igazgatójáról pl. az 1954 tavaszán megejtett pártfegyelmi vizsgálat a következő megállapítást tette: „Nem tűr semmi ellentmondást és minden a tudomására jut. A főmérnököt pl. lehülyézi, elmondja mindenféle trógernak.” Azoktól pedig, akik bármilyen fórumon bepanaszolták, hosszú időre megvonta a prémiumot. Azzal is megvádolták, hogy a Keffel Ede-féle műbőrgyárnak a Graboplasttal való egyesítésekor a vállalati párttitkárral közösen „kölcsönvettek” két rádiót és három szőnyeget, egy részüket a saját lakásukra vitték „átmenetileg”. (MNL GyMSMGyL XXXV. 402. 36. f. 1. fcs. 19. ő. e. A Győr Városi Pártbizottság végrehajtó bizottságának 1954. április 6-i ülése.) 79 Lásd pl. Fábián, é. n. 150. 80 Csak kevesen mertek szembe szállni ezzel az elvárásával. „Amikor a Hajtóműgyárat bekebelezte, ő magázott engem mások jelenlétében, de én nem, én letegeztem őt akkor is.” (Interjú Jakab Sándorral, az interjú a szerző tulajdonában.)
