Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Horváth J. András – Németh Ágnes: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2017. évi vándorgyűléséről
Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2017. évi vándorgyűléséről 21 Szépítő Bizottmánya adatbázisára (Hungaricana) alapult. A képileg is igen megkapó, illusztratív forrásokat – mint például a Dreher sörgyár 1869-es malátaaszalója – a sörgyárak ikonikus épületei alkotják. A cég az ekkor végrehajtott nagyarányú bővítés során egy öt kamrából álló malátaraktárral, árpapincével, valamint kazánház-gépházzal alakította gyárjellegűvé üzemét. Ekkoriban már minden egyes funkciónak különálló épülete volt, amelyek a sörfőzés technológiai folyamatához igazodva helyezkedtek el. A kiállításon szereplő tervek kiválogatása során az iparági fejlődés ívének felvázolására, s az illusztratív jellegre helyezték a hangsúlyt. A kiállítás ebből a szempontból egyik legfigyelemre méltóbb darabját Feszl Frigyes – Dreher Antal megbízása alapján készí- tett – új istállóterve képezi. A pesti Vigadó tervezője – mint megtudtuk – családi öröklés révén jutott Kőbányán birtokhoz, s vált érdekeltté a környék fejlesztésében is. Az impozáns épület tervrajzán ökör-karámok és lóistállók, valamint szolgálati helyiségek szerepelnek. Az egyik leggazdagabb forrásbázist – a levéltár állományát tekintve – a székesfővárosi tanács építési ügyosztályának tervtári irataiban található 1873 utáni iratanyag, pl. Sorg Antal átalakítási tervei alkotják. Számos dokumentáció marad fenn az időközben Dreher-Haggenmacher céggé alakult vállalat 1935 és 1944 közötti építkezé- seinek különféle létesítményeiről. Az idők során nemcsak a két sörgyár, de a két család sorsa is összefonódott: Dreher Jenő ugyanis Haggenmacher-lányt vett feleségül. A cég profilja – mutatott rá az előadó – egyébiránt rugalmasan alkalmazkodott a megcsonkí- tott ország korlátozott lehetőségeihez: az istállózott tehenekre mintegy „rátelepült” egy csokoládégyár, fonodát alakítottak ki, bővítették a malátagyárat, amely utóbbi exportlehetőségeket is biztosított. A gőzfürdők, népjóléti épületek tervei pedig arról tanúskodnak, hogy Dreher Jenő megfelelő életkörülmények biztosítását is fontosnak tartotta munkásai számára. A Budapesti Műemléki Felügyelőség fondjában, a tudományos dokumentációk között lelhető fel a szintén Kőbányán található Havas-villa, amely később a sörgyár irodaépülete lett. Havas József tanácsnok és felesége az 1830-as években vásárolta meg az itt lévő szőlőbirtokokat, s piacra került termékeik között – francia minta nyomán – feltehetőleg konyakot is készítettek. A telket 1859-ben Perlmutter Jakab szerezte meg, aki sörgyárat kívánt ott létesíteni, amit egy év múlva Diescher Antallal megépíttetett. (A dokumentáció a kiállítás készítése során vált ismertté.) Dreher Antal tőle vásárolta meg 1862-ben, s a század második felében kiépült a Dreher-birodalom. A cégalapító- nak eredetileg Schwechatban és Prágában volt sörgyára, de Kőbányán is kedvező lehetőségeket látott. Az itteni hatalmas egybefüggő pincerendszer keltette fel az érdeklődé- sét, amely a 18. századtól folyó nagy pesti építkezésekhez szükséges kőbányászás nyomán jött létre, és a pesti polgárok használták bortárolásra. Az 1870-es években benyomuló filoxéra azonban eltüntette a borászatot, s helyébe a sörgyártás lépett. Borsody-Bevilaqua Bélának a magyar serfőzés történetét bemutató művéből egyéb előzmények is megismerhetők. Eszerint a Münchenben tanult Schmidt Péter ecet- és pálinkafőző mester 1841-ben kapott pesti polgárjogot. Technológiai ugrást jelentett, amikor a korábban alkalmazott felső erjesztésű sörről az alsó erjesztésűre tértek át, amely hosszabb ideig készült, ám hosszabb ideig volt eltartható. A meg nem valósult Pest városi elképzelések közül való az eddig lappangó Trettner József és Márk György promontori serfőző mesterek 1793-ból származó beadványa, amelyben Pest város
