Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Kilátó - Horváth J. András: Levéltárértelmezés, forrásértékelés és levéltárhasználat az Archivar 2010—2016 közötti évfolyamainak vezető írásaiban
Horváth J. András 76 A példaként hivatkozott virtuális tanácsadás esetében, a vízerőművek iránt érdeklődő kutató 245 találatot kap a levéltár adatbázisában, ám nehézségei vannak a további szű- rés tekintetében. Chatkapcsolatba lép a levéltárossal, aki tanácsot ad neki a találati halmazon belüli további keresésre, viszont a kutató nem jár eredménnyel. Erre a levéltáros a közös böngészővel megmutatja a képernyőjén, hogyan tud az érdeklődő továbbjutni az adatbázisban. A kísérlet kétségkívül a kutatókkal való interakció új formáját jelenti. Fontos megjegyezni, hogy a tanácsadás sem előzetes jelentkezést, sem külön szoftverinstallációt nem igényel. A kísérlet során két hozzáférési modellt biztosítottak: a/ a kutatóterem korlátozott nyitvatartási ideje alatti funkció; b/ egész héten át, teljes munkaidőben. A kiértékelés során megállapították, hogy érdemben nem különbözött egymástól a virtuális és a fizikai kutatótermi kérdések jellege. A svájci kollégák kutatói oldalról nagy megelégedettséggel találkoztak, jóllehet az egyhónapos kísérleti periódus során csupán napi egy-két alkalmazó vette igénybe a szolgáltatást. A fentiekben ismertetett írások – úgy vélem – elégséges módon tanúsítják, hogy a bevett szakmai gyakorlathoz és gondolkodásmódhoz amúgy szigorúan kötődő német levéltáros társadalom meghatározó jelentőségű szakmai műhelyei és személyiségei is olykor meglepően új utakat keresnek és találnak a fontos levéltári feladatok, tevékenységi körök újraértelmezése során. Intézményi jelleg és levéltárhasználat tekintetében ennek figyelemre méltó példája a frankfurti városi levéltár várostörténeti intézetté szervezése. Fontos hangsúlyoznunk, hogy jóllehet a levéltári anyag rendelkezésre bocsátása (távoli használat, online kutatóterem, egyáltalán a levéltári intézmény társadalmi és kulturális „átértelmezése”) igen erőteljesen foglalkoztatja a német nyelvterületen dolgozó szakembereket, ugyanakkor a forrásbiztosítás kérdése is nagy jelentőséggel merül fel a folyóirat közleményeiben. Hiszen a digitális korszak mind a hagyományos proveniencia-elv megkérdőjeleződése, az iratképzés összetett volta, egyáltalán az elektronikus irat/adat értelmezési nehézségei folytán újragondolásra késztet bennünket. Végül – talán legfontosabb mozzanatként – a „levéltári fordulat” jelensége említhető: azaz a döntően az állam és az önkormányzat oldaláról értelmezett közlevéltári funkcióknak és szerepkörnek a forrásbiztosítás tekintetében is társadalmi jellegűvé alakulása érdemel figyelmet. Ennek megfelelően Németországban a különféle közigazgatási szinteken (szövetségi, tartományi, területi, városi/községi) elhelyezkedő levéltárak egyre inkább arra törekednek, hogy iratértékelési, illetve -gyarapítási tevékenységüket a tartalmi kiürülés jeleit mutató köziratok körén túlmenően a társadalom színes és jelentésteli vilá- gára, annak személyes és intézményi szervezeteire is kiterjesszék.
