Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Kilátó - Horváth J. András: Levéltárértelmezés, forrásértékelés és levéltárhasználat az Archivar 2010—2016 közötti évfolyamainak vezető írásaiban
Horváth J. András 62 Kretzschmar a levéltár társadalmi integrációjának legfontosabb technikai alapú felté- telét egyben következményes elemét a digitális korszak követelményeinek intenzív érvényesítésében látja. Eszerint a levéltári segédleteknek az interneten való megjelenése, s egyéb online jelenlétünk széles felületen közvetlen dialógusra hív fel bennünket a társadalommal, amely új dimenziókat jelöl ki számunkra. A levéltárnak a virtuális térben való megjelenése: a digitális tárolók gyarapodása, a digitalizált és az eredeti elektronikus iratok számszerű növekedése, s mindennek a hálózatokba szerveződése elháríthatatlanná teszi, hogy megfelelő digitalizációs stratégiákkal rendelkezzünk, eleget téve a 21. század felhasználói igényeinek. S noha bizonyos, hogy az elektronikus iratokra vonatkozó értékelési kérdések egyre inkább előtérbe nyomulnak, szükséges ugyanakkor az ún. hibridiratok kérdésének tudomásul vétele is, amely még jóideig meghatározza a helyzetet. Vagyis el kell fogadnunk a digitális világ „félkész” voltát is, s meg kell birkóznunk a nem normaszerű adathordozókkal és azok tartalmaival. Robert Kretzschmar cikke végefelé ismét alá- húzza a levéltár nem igazgatási, sokkal inkább kulturális funkciójából fakadó jelentősé- gét: hiszen mennél több adatot tesz közzé, annál jobban erősödik a kulturális arculata. Az is igaz ugyanakkor, hogy mind az igazgatási, mind a kulturális funkció betöltésekor nyilvánvalóan a társadalomra támaszkodunk. Jól jelzi a viszonylag rövid időtávon is érzékelhetően végbement változásokat, módosulásokat, hogy míg Kretzschmar 2009-ben, a digitális levéltári világ nekigyürkő- zésének egy korábbi fázisában született írásából egyfajta derű és a széles perspektívák szemlélete árad, Marcus Stumpfnak a helyi levéltárak helyzetével foglalkozó, hat évvel későbbi cikke ugyanakkor már kevésbé optimista hangvételű. 6 2008-ban „Az átalakulóban lévő levéltároskép” címmel rendeztek még kollokviumot, s adtak ki kötetet a neves német levéltáros Norbert Reimann nyugalomba vonulá- sa alkalmából. A kötet elején egy fiktív és ironikus álláshirdetés szövege szerepel, amely azt kívánta érzékeltetni, hogy ma már bizony nem lehet elhajolni az egyre összetettebb szakmai követelményektől. A korszerű levéltárosnak eszerint felsőfokú végzettségűnek, tudományos kvalitásúnak kell lennie, aki ennek folytán képes a magas szintű feladatok ellátására, a posztgraduális records management-ismereteket átlag feletti eredménnyel sajátította el, folyamatosan megújuló tudással rendelkezik az elektronikus iratok területén (metaadatok kezelése, XML-programozás, struktúrák szerkesztése és migrálása); ugyanakkor valamennyi 9–21. századi évkörű iratot is biztos paleográfiai tudás birtokában képes kezelni a koraközépkortól a 20. századig terjedő szakirodalmi ismeretek birtokában; a legújabb intézményszervezési módozatok tekintetében átfogó ismeretei vannak, sokéves vezetői tapasztalat, önállóság, meggyőző fellépés, kezdemé- nyezőkészség, az adott korlátokon átlépni képes együttműködő készség, tudásvágy, s válsághelyzetekben is megfelelő terhelhetőség jellemzi… A szerző az elmúlt évek levéltáros képzésről/ismeretekről szóló írásait tekintve át jutott arra a következtetésre, hogy szakmailag, társadalmi és kommunikatív kompetenciák tekintetében valóságos „szellemi óriások” lehetnek csupán képesek helytállni a le- 6 S TUMPF , M ARCUS : Ausbildung im Wandel. Eine kommunalarchivische Position. Archivar. Zeitschrift für Archivwesen. 68. évf. 2015. 4. sz. 325 – 327.
