Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Kilátó - Horváth J. András: Levéltárértelmezés, forrásértékelés és levéltárhasználat az Archivar 2010—2016 közötti évfolyamainak vezető írásaiban
Levéltárértelmezés, forrásértékelés és levéltárhasználat az Archivar 2010-2016 évfolyamainak számaiban 61 A cikk szerzője hangsúlyozta a közigazgatási folyamatok nagyobb (50 év) időkeretben való bemutatásának szükségességét, s hangot adott annak az igénynek is, hogy az iratképzők értékelése során a levéltárosok a jogszabályi feltételek mellett az iratképzők tevé- kenységének tényleges tartalmi elemeire is az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítsanak. A Németországban is végbement deregulációs és privatizációs folyamatokkal összefüggésben pedig fontosnak tekinti, hogy az utóbbi időszakban a döntési jogosultságok és az igazgatási hierarchia terén végbement reform hatásának az iratok értékelhetősége tekintetében is levonják a szükséges következtetéseket. Christa Becker az intézmény átfogó, generalizáló hatását, szerepét hangsúlyozva rámutat arra, hogy mivel a tartományokban az egyes szakmai feladatoknak különféle értelmezései léteznek, a levéltáros iskolában kell ezeknek a különbségeknek felszínre kerülniük. A levéltároskép általánosabb összetevőiről szólott elvi igényű írásában a német levéltáros társadalom egyik meghatározó alakja Robert Kretzschmar, „A levéltárosi hivatáskép mai fejlődési tendenciái” című írásában. 5 A Baden-Württembergi Tartományi Levéltár vezetője, némileg megidézve az 1990-es évek heves vitáit, korszakunkat a mai szemmel már jobbára megállapodott szakmai nézőpontok terepeként értelmezi. Hiszen a jelzett időszakban – mint Kretzschmar írja –, a német levéltárosok egyik része kizárólag az iratképzés, őrzés, feltárás és használat alaptevékenységeit tekintette mérvadónak, a másik oldal viszont az értékelés és forrásértelmezés lehetőségeit igyekezett egyoldalúan előtérbe állítani. A vita abban az irányban látszik eldőlni, hogy ma már mindenki számára nyilvánvaló, elengedhetetlen az iratanyag létrejöttének, keletkezési körülmények átfogó vizsgálata. A mára már széleskörűen elfogadott szakmai képbe továbbá, – véli a szerző – egyöntetűen beletartozik a társadalom kulturális hagyatéka megőrzésének és áthagyományozásának, az információk hozzáférésének, az igazgatási apparátusok számonkérhetőségének, a hitelesség, valamint a dokumentum-integritás biztosításának, végül az iratképzés átláthatóságának követelménye. Vagyis ma már a társadalmi igényként felmerülő funkciók sokasága lett magától értetődő. Az is nyilvánvaló, hogy a levéltá- rakkal szemben a nyitottság irányában megfogalmazott kívánalmak nem feltétlenül mondanak ellent annak a régi alapkövetelménynek, amely szerint az iratképző, az iratfelhasználó, továbbá a kutatók és egyéb felhasználók igényei együttesen biztosítandók. Kretzschmar a német levéltári szemléletmódhoz illeszkedően igen nagy hangsúlylyal említi továbbá – ezen a szemléleti bázison építkezve tovább – a társadalmi jelenlét intenzitásának fontosságát. A levéltárosnak eszerint, mint afféle „dokumentáris főkincstartónak” oltalmaznia kell a demokratikus kormányzást lehetővé tevő résztvevői oldalak jogait és igényeit. S egy ennél is emelkedettebb szerepkörben viszont nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ugyanakkor – assmanni értelemben – az emlékezeti kultúra meghatározó intézményei vagyunk, akik a történeti kutatások mellett egyéb markáns célcsoportok számára is biztosítják a szükséges információkat. A cikk szerzője alcímként is kiemeli az ebből fakadó fontos követelményt: az eddigieknél is szélesebb kulturális hagyatékot használókat szükséges bevonnunk a levéltári érdekkörbe. 5 K RETZSCHMAR , R OBERT : Aktuelle Entwicklungstendenzen des archivarischen Berufsbilds. Ar chivar. Zei tschrift für Archivwesen . 63. évf. 2010. 4. sz. 356 – 360.
