Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Mérleg - Képes album Klebelsberg Kuno életéről és munkásságáról (Völgyesi Zoltán)
Mérleg 85 tos megjelölése, ami a képekre és az idézett szövegekre egyaránt vonatkozik. Ritkán látott megoldás ez képes albumok esetében. A cím akár idézőjelbe kerülhetett volna, hiszen ez is korabeli cikkből származik. De nem Klebelsbergtől, mint az előszóból megtudjuk, hanem egy őt méltató írásból, amely az Est című lap 1927. március 20-i számában jelent meg. Az ismeretlen szerző a „Gróf Klebelsberg Kuno beszé- dei, cikkei és törvényjavaslatai 1916–1926” című kötetet ismertette, s így foglalta össze a munka visszatérő fő mondandóját: „a magyar kultúrát minél magasabbra kell emelni, mert kultúra nélkül nincs Magyarország.” A cím találó, hiszen Klebelsberg a kultúrát tartotta a Trianon utáni Magyarország fő kitörési pontjának. Koncepcióját meggyőzően és hatékonyan képviselte a Bethlenkormányban, jellemző, hogy soha annyit magyar kormány nem költött kulturális kiadásokra, beleértve az oktatást is, mint akkoriban (a költségvetés több mint 10%-át!). Széles körben ismert a Klebelsberg népiskola-építési programja, melynek keretében több ezer tantermet, tanítói lakást, sok száz népkönyvtárat és iskolai könyvtárat adtak át, ami példa nélküli teljesítménynek számít a maga korában. A kötet széles tárháza Klebelsberg kultúrával kapcsolatos nézeteinek, a szerzőknek volt bőven miből válogatni, amikor címet választottak. A borítón látható Klebelsberg-kép sejteti a könyv tartalmat, ám felvetődik a kérdés: ha egy érdeklődő az interneten nyomoz a Klebelsberg-szakirodalom után, vajon rábukkan-e erre a könyvre? A címe alapján nem biztos, mert az semmiféle utalást nem tartalmaz. Véleményem szerint ezen a helyzeten egy megfelelő alcímmel lehetett volna segíteni. Jellegzetes kerek szemüvegében néz ránk a politikus a borítón, szemből fotózva, így az átlagosnál nagyobb orra, ami a könyv több fotóján is jól látható, itt még rejtve marad. A borító- kép eredetije az OSZK kézirattárában található, ám azt a szerkesztő régiesre barnította, hasonlóan a könyvben található összes többi képhez és a szövegek betűihez. Ez az archaizáló színvilág illeszkedik a könyv tartalmához, a múltat idéző korabeli szövegekhez, s egybevág az albumban felbukkanó régi képeslapok színével. Sőt a Klebelsberg által alapított Napkelet című folyó- irat számainak egy része is hasonló színben jelent meg. A sajátos színválasztás miatt más színeket nem, csak a barna árnyalatait váltogathatta a képszerkesztő és a tipográfus, s ezt sikeresen meg is oldották. A betűk mérete is gyakran változik, sok a kiemelt szöveg, ami áttekinthetőbbé teszi a kötetet. A képek és a szövegek elhelyezése kellően tagolt, szellős, nem tűnik sehol sem zsúfoltnak. Küllemében igényes munkával állunk szemben, amit szívesen vesz kéz be az ember. A kötet Ujváry rövid, tömör, mindössze három oldalas előszavával kezdődik, melyben a szerző kitér Klebelsberg kultuszpolitikájának értékelésére, megítélésének változásaira, ezen beül az 1970-es évektől kezdődő újrafelfedezésére (ami főként Glatz Ferencnek köszönhető), továbbá a kultuszképződésre és annak árnyoldalaira. A bevezető lehetne ugyan hosszabb és részletezőbb is, ám a szerző bizonyára úgy gondolta, hogy aki részletesebb értékelésre kíváncsi, tanulmányozza át monográfiáját, hiszen ebben a kötetben inkább forrásokra támaszkodva kívánt képet adni Klebelsbergről. Az előszó után részletes életrajzi kronológia következik négy oldalon, ahol az események egy része után oldalszámot találunk, ami arra vonatkozik, hol fordul elő az esemény a kötetben képekkel. Ez a megoldás részben pótolja a hiányzó tartalomjegyzéket, de meglátásom szerint csak részben! Egyrészt nem minden oldalhoz kapcsolódik esemény és fordítva. Másrészt a kronológiai események után írt oldalszámok nem mindig növekvő sorrendben következnek, ami arra utal, hogy a kronológia rend néhol megtörik, a képek sorrendje más. A nagyobb zavart az okozza, hogy az olyan oldalakról, melyek nem kapcsolódnak a kronológiába felvett eseményekhez, nem kapunk információt, tartalomjegyzék hiányában nem derül ki, milyen témához, eseményhez kapcsolódnak, s ha egy ilyen oldalt akar visszakeresni az olvasó, bizony lapozgathatja a könyvet, míg rábukkan. Szerintem jobb megoldás lett volna, ha a kronológiától független tartalomjegyzék készül, ami megkönnyítené az áttekintést. Mivel az oldalakat jórészt ellátták címmel, ez megoldható lett volna.
