Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Mérleg - Képes album Klebelsberg Kuno életéről és munkásságáról (Völgyesi Zoltán)

Mérleg 86 Az albumban közölt képek sokfélék, lelőhelyüket, jellegüket és tartalmukat tekintve egyaránt. A legtöbb fotó a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárából került a kötetbe, de több

kép származik a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokából, a szegedi, a debreceni és a pécsi egyetemek könyvtáraiból, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeumból, a szegedi Móra

Ferenc Múzeumból, továbbá a berlini Humboldt Egyetem Magyar Szemináriumából, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárból, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából, a Soproni

Múzeumból, az esztergomi Prímási Levéltárból, a Szeged-Csanádi Püspöki Levéltárból, a Szé-

kesfehérvári Egyházmegyei Gyűjteményből, valamint különböző magángyűjteményekből. Az

intézményeket tekintve a felsorolás korántsem teljes. Fotókon kívül találunk plakátokat, plakátrészleteket éppúgy a kötetben, mint képeslapokat, lapkivágatokat, egykori újságokból átvett

fényképeket. A képek végigkísérik Klebelsberg életét a gyerekkorától a haláláig, sőt a halála

utáni évekbe, a kultuszképződés kezdeteibe is betekinthetünk. A gyerekkori fotókon feltűnik a

„grófi csemete” karddal az oldalán, később láthatjuk miniszterként közszereplőkkel éppúgy,

mint „Klebiként” baráti társaságban, hűvösvölgyi otthonában, könyvtárában, családja körében,

sőt még uszodában, úszóruhában is. A fényképek igazolják, hogy megjelenésére sokat adott,

mindig elegáns, fess volt, s ez egybevág a kortársi megítélésével, sőt ismerői egy része kimondottan hiú embernek tartotta. Ő maga két típusba sorolta a politikusokat: pártpolitikusok, illetve hivatalnok típusú politikusok. Magát egyértelműen az utóbbiba sorolta, ami nem meglepő, hiszen szabályos hivatali karriert futott be. Jogi végzettséget szerzett, s miután államtudományból 1898-ban ledoktorált,

Bánffy Dezső a miniszterelnökségre hívta segédfogalmazói állásba, s innen emelkedett fel fokról

fokra haladva a ranglétrán. 1903-ban már titkár volt, amikor Tisza István lett a miniszterelnök,

aki nagy hatást gyakorolt rá, s példaképévé vált. 1904 és 1914 között minisztériumi munkája

mellett mint a Julián Egyesület ügyvezető elnöke népiskolákat, népkönyvtárakat létesített a

Dráván túli, szórványban élő magyarok számára. 1907-ben osztályvezetői kinevezést kapott a miniszterelnökségen, majd 1914-ben közigazgatási államtitkár lett a tanügyi reformokat szorgalmazó Jankovich Béla vallás-és közoktatásügyi miniszter mellett. Ekkor, a háború idején dolgozta ki a statisztikus Pogány Frigyessel a népiskolai hálózat kiépítésének programját, ami 1924-ig asztalfiókban várt a megvalósításra. 1917 tavaszán átkerült a Tisza vezette miniszterelnökségre

politikai államtitkári beosztásba, majd a Tisza távozásakor ő is háttérbe vonult. Ugyanebben az

évben választották meg a Magyar Történelmi Társulat elnökévé, s ezt a tisztséget haláláig betöltötte. Az 1917-ben megfogalmazott felismerése politikusi hitvallása is lehetne: „Ne a politizálás

(értsd: pártpolitizálás), hanem a közegészségügyi, kulturális, tudományos és irodalmi, közgazdasági és szociálpolitikai alkotás legyen ez új nemzedék eszménye. Ez a háború nagy pedagógus

volt. Óriási tüzének világánál jobban megláthattuk az élet nagy realitásait, valódi szükségleteinket.” A kormányzati politikába több mint négy év elteltével, 1921 végén tért vissza. Bethlen István kormányának előbb félévig belügyminisztere volt, majd vallás-és közoktatásügyi miniszterként alkotott igazán nagyot. A tárcát kilenc éven át, 1931-ig, a Bethlen-kormány lemondásáig

vezette. Ahogy Bethlen, ő is fontosnak tartotta, hogy jól felkészült szakemberek segítsék a

munkáját. Pogány Frigyesen kívül – aki államtitkára lett – olyan kiválóságokat gyűjtött maga

mellé, mint Korniss Gyula és Magyary Zoltán. A könyvből megismerhetjük Klebelsberg származását, gyermek- és ifjúkorát, egyetemi

éveit és pályakezdését is, s közben rábukkanhatunk olyan momentumokra, hatásokra, amelyek

későbbi gondolkodását és pályafutását is befolyásolták. Érdekes epizód például, ami berlini tanulmányai alatt (1895–1896), egy kerti partin esett meg vele. A házigazda, Adolph Wagner professzor, aki meghívta megához, szóba hozta a magyar mezőgazdaságról írt szemináriumi dolgozatát, amit az előző héten olvasott fel az órán. Wagner azt kifogásolta, hogy Klebelsberg csak